Az összetartozás érzése elengedhetetlen a zenét tanulók kreatív fejlődéséhez, mert elősegíti a tanulmányi sikert, hiszen támogató környezetet biztosít, ahol biztonságban, elfogadva érzi magát a diák. A zeneoktatóknak arra kellene törekednie, hogy bármilyen zenei háttérrel rendelkező hallgató számára érthető tananyagot kínáljon. Rhian Bristol zeneszerző, az USC Thornton School of Music Populáris Zeneoktató mesterszakos hallgatója, az amerikai zenetanárok blogján osztotta meg gondolatait.
A zeneelmélet elsajátítása az a mérce, amellyel a társadalom értékeli a zenész képességeit. Ez a felsőoktatásban hátrányos helyzetbe hozza azokat, akiknek nincsenek klasszikus zenei alapjai. Az ilyen a hallgatókat gyakran nem tekintik „igazi zenésznek”, vagy alacsonyabb rendűnek tartják őket a formálisan képzett társaiknál. Ennek a felfogásnak köszönhetően ezek a hallgatók gyakran úgy érzik, nincs helyük a zeneoktatási intézményekben. Amennyiben ezt el akarjuk kerülni, a felsőfokú zeneoktatási intézményeknek olyan tantervet kell kínálniuk, amely egyensúlyt teremt a formális és informális tanulási stratégiák között. Emellett támogatniuk kell a hallgatókat, képzési hátterüktől függetlenül.
Juliet Hess, zenepedagógiai szakértő szerint a formális és a gyakorlati zenetanítás és -tanulás nem zárhatja ki egymást. Ha a zenei képzések nem ötvözik e két tanulási lehetőséget, egyes hallgatók úgy érezhetik, nincs helyük a zeneoktatásban.
A formális és a tapasztalat alapú zeneoktatás szintézise elősegítheti a zenehallgatók összetartozásának érzését is, megnyitva az utat a befogadóbb és átfogóbb zenei képzések felé. A strukturált pedagógia szervesebb és egyénre szabottabb tanulási élménnyel való ötvözésével a zeneoktatók megerősíthetik tanítványaik kreativitását, és ösztönözhetik a zeneoktatáshoz való mélyebb kapcsolódásukat.
Phil Jenkins a formális és a gyakorlati zeneoktatásról írt dolgozatában arról ír, hogy olyan kiegyensúlyozott zeneoktatásra van szükség, amely ötvözi a formális és informális tanulási technikákat. Ez a megközelítés az önazonosságot is fejleszti. Jenkins szerint a jó zenei oktatásnak alapvető változást kell előidéznie a tanuló önazonosságában, és elő kell segítenie a kritikus döntések meghozatalának képességét mind a zenével, mind az élettel kapcsolatban. A formális és informális zenepedagógiát ötvöző holisztikus zenepedagógiai program vezeti a tanulókat tanulási tapasztalataik autonómiájához. Ez nemcsak a függetlenséget és az összetartozást erősíti, hanem hatékonynak bizonyul a zenei képességek és készségek fejlesztésében is.
Dr. Lucy Green, egyetemi zeneoktató szerint nagyon fontos a könnyűzenét beépíteni a hagyományos zeneoktatásba. Green informális zenészek tanulási stratégiáival kapcsolatos kutatásai azt mutatják, hogy azok a zenészek, akiknek elsősorban gyakorlati, tapasztalat-alapú tudása van, alulértékelik a készségeiket. Ezt azzal magyarázza, hogy amikor maguk is tanárok lesznek, nem értékelik zenei hátterüket. Kutatása rávilágít az informális gyakorlat és az informális közösség attitűdjeinek és értékeinek fontos aspektusaira.
Autodidakta popzenészként elkeserítőnek találtam az egyetemi zenei képzést, csak azért, mert a nyugati zeneelmélet nem része a zenei előéletemnek. Informálisan képzett zenészként sokszor alkalmatlannak, kívülállónak éreztem magam abban a képzésben, amire jelentkeztem. Meggyőződésem, hogy a zenészeknek a zenei stílusokat és a zeneelméletet behatóan kell ismerni. A saját tanításom során szerzett személyes tapasztalataim azonban azt támasztják alá, hogy a jelenlegi zeneoktatási tanterveket finomítani kell, és befogadóbbá kell tenni azokat mindenféle zenei tapasztalattal és gyakorlattal rendelkező diák számára. Az informális zenepedagógia beépítése az egyetemi zenei tantervbe elengedhetetlen a zenészek művészi fejlődéséhez. Az inkluzív képzések mind a hallgató, mind az oktatási intézmény hasznára válnak.
Az informális tanulás értékének elvetésével sok tanuló kedvét szegi. Továbbá az intézmény gátolja a saját szakmai fejlődését is, és megfosztja magát egy színes hallgatói közösségtől. Sok zenehallgató vágyik átfogó zenei oktatásra. Pedagógusként a mi felelősségünk, hogy ezt megadjuk nekik.
Rhian Bristol
(Fordította ifj. Rozsonits Tamás)
