Életének 82. évében, tavaly december 24-én elhunyt Richard Perry lemezproducer, aki a hetvenes- és nyolcvanas évek popzenéjének egyik legkeresettebb szakembere volt, 2015-ben Trustees-díjat kapott életművéért. A megkerülhetetlen producer alakját a New York Times megemlékezése alapján idézzük fel.
Richard Perry a hatvanas évek végén kezdte produceri karrierjét, és egy évtizeddel később a szakma egyik legmegbízhatóbb slágergyárosának számított, aki kiváló hangminőséget biztosított a sztároknak, különösen a rádióban. A keze nyomát őrzi Barbra Streisand 1971-es Stoney End című albuma, amelyen Joni Mitchell kortárs dalszerzői stílusát vette át. Ezt követően készítette el Ringo Starr Ringo és Goodnight Vienna című szólólemezeit, majd Carly Simon No Secrets című albumát, amelyen a You're So Vain című dal szerepelt.
Richard Perrynek jó érzéke volt ahhoz, hogy a dalok legtisztább verzióját hozza létre. Ez gyakran hatalmas költségvetést és precíz munkát igényelt. Például a You're So Vain című dalhoz három dobost is meghallgatott. Carly Simon azt nyilatkozta egy brit magazinnak, hogy Perry 100 felvételt készített, mielőtt elégedett lett volna. A dal a Billboard slágerlistájának első helyéig jutott.
A stúdióban Perry úgy tekintett magára, mint egy elkötelezett „dal doktorra”. Míg más producerek a saját kézjegyüket hagyták a munkájukon, az ő stílusa inkább a tisztaságáról volt felismerhető. Munkássága számtalan kritikus megbecsülését is kivívta, többen őt tartják a hetvenes évekbeli soft rock egyik megalkotójának.
„Perry egy kereskedelmi zseni” – írta Stephen Holden 1973-ban a Rolling Stone magazinban. „A Richard Perry-féle alkotásoknak nincs párja ezen a világon.”
Richard Van Perry 1942. június 18-án született Brooklynban Mack és Sylvia Perry gyermekeként. Szülei iskoláknak árusítottak hangszereket. Emlékirataiban leírta, hogy tinédzserként gyakran járt a Brooklyn Paramountba, ahol olyan korai rocklegendákat látott, mint Chuck Berry, Fats Domino, és Buddy Holly. Miután 1964-ben zenei diplomát szerzett a Michigani Egyetemen, Perry visszatért New Yorkba, fényes Broadway-i karrier reményében. Hamarosan azonban a popzene-ipar kezdte érdekelni. Gary Katz – a Steely Dan későbbi producere – partnerévé vált a Cloud Nine nevű produkciós cégben. Perry 1967-ben Los Angelesbe költözött, és Bob Krasnow-val együtt elkészített a Safe as Milk című számot a Buddah Records számára, és még abban az évben csatlakozott a Warner Bros. Recordshoz zenei producerként.
Itt első megbízatása Tiny Tim felvétele volt, aki 20. század eleji balladákat énekelt, miközben ukulelén kísérte magát. Perry lehetőséget látott arra, hogy Tiny Tim zenéjét egyfajta szürrealista alkotásként mutassa be, filmszerű vonósokkal és könnyed rockhangszereléssel megfűszerezve. „Azt akartam, hogy a hallgatók, amikor becsukják a szemüket, úgy érezzék, mintha a felhőkben lebegnének, miközben Tiny szerenádot ad nekik” – írta emlékirataiban. Fats Domino Fats Is Back című visszatérő albumát és Ella Fitzgerald Ella című lemezét is ő vette fel, amelyen Beatles- és Motown-dalokat énekelt. A Warner Bros. cégtől 1970-ben távozott.
Barbra Streisand Stoney End című lemezének felvétele után Perry az egyik legkeresetteb zenei producer lett. Art Garfunkel, Andy Williams, Diana Ross és Leo Sayer lemezein dolgozott, akiknek a You Make Me Feel Like Dancing című száma 1977 elején több slágerlistán is az első helyig jutott. Aztán 1978-ban megalapította saját lemezkiadóját, a Planet Recordsot, és leszerződtette a Pointer Sisters-t, akik egyéni stílusukkal arattak sikereket. Repertoárjuk az R&B, a nosztalgikus jazz és még a country elemeit is magába foglalta. Az együttest egy áramvonalas hangzás felé vezette, amely jól illeszkedett a rock és pop rádiók adásaiba. Richard Perry végül eladta a Planet Recordsot az RCA-nak.
Az 1980-as évek elejére a Pointer Sisters a Jump (For My Love) és a Neutron Dance című dalokkal, amelyeknek Perry volt a producere és a klipek rendezésében is segített, magáévá tette az új évtized szinti-pop hangzását. Hét Grammy-díj-jelölése között volt egy az I'm So Excited klipjük rendezőjeként.
Bár a zeneiparban a stúdió perfekcionistájaként és megbízható slágergyárosként ismerték, úgy állította tevékenységét, mintha egyszerűen a művész és a dalok felemelésére törekedett volna.
„Mindig megpróbálom a lehető legnagyobbá és legjobbá tenni az előadót” – mondta a Musician Magazinnak 1985-ben. „Az én mesterségem az, hogy életre keltsek egy művészt… akár egy profi stúdióban, akár egy zongora előtt, dalokat szerezve.”
Ben Sisario
zenei riporter, a Rolling Stone és a New York Press újságírója
(Fordította Ifj. Rozsonits Tamás)
Forrás: https://www.nytimes.com/2024/12/24/arts/music/richard-perry-dead.html
