Másfélszáz diákkal kezdi a huszonhatodik akkreditált tanévét a Kőbányai Zenei Stúdió, ahol nemcsak profi zenésznek tanulhatnak, de a harmadik tanév elvégzése után akár taníthatnak is, akik sikeres szakvizsgát tesznek. „Kőbánya” új tanéve előtt Maróthy Zoltán szakmai igazgatóhelyettessel, egyben gitár és zenekari gyakorlat tanárral beszélgettünk, aki 1996-ban, az induláskor csatlakozott intézményhez.
– Hány diákkal kezdi az új tanévet a Kőbányai Zenei Stúdió?
– Nálunk egy-egy évfolyam körülbelül ötven diákból áll, tehát olyan százötvenen kezdik az új tanévet „Kőbányán” szeptember 2-án. Az első évfolyam létszáma és összetétele még bizonytalan, hiszen a pótfelvételiket augusztus 26-27-én tartottuk. A nyílt napokat hagyományosan februárban rendezzük, majd márciusban vannak a felvételik, azonban általában minden tanszakon maradnak még üres helyek a nyár végére is. Többek között azért, mert páran például akkor jelentkeznek hozzánk, amikor kiderül, hogy egyetemre nem vették fel őket, vagy éppen már túl vannak az első diplomájukon.
– Milyen a diákok összetétele?
– A könnyűzenét oktató zeneiskolák közül abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy 1998 óta államilag támogatott és elismert szakképesítést nyújtó intézmény vagyunk. Azaz jelenleg két, illetve három év alatt OKJ-s szakmát adunk, ami mindazoknak ingyenes, akik még nem szereztek két államilag támogatott képesítést, vagy nem töltötték be a 25. életévüket. Ennek megfelelően a többség érettségi után jön hozzánk, bár azok sincsenek kevesen, akik már diplomával a zsebükben kezdenek ide járni. Sőt, olyan is előfordul, aki velünk párhuzamosan valamelyik egyetemre is jár.
– Mit mutat a tanult hangszerek népszerűségi listája?
– Ez majdnem minden évben változik, bár az ének tanszak régóta a legnépszerűbb, az például idén már tavasszal szinte megtelt. Tehetséges embereket igyekszünk nem elengedni, de a lehetőségeink azért szabnak határokat. Az ének után a gitár a legnépszerűbb, általában mindkettőn három-négyszeres a túljelentkezés. A basszusgitárról az elmúlt pár évben úgy gondoltuk, hogy kezd veszíteni a népszerűségéből, aztán idén szerencsére újra többen jelentkeztek. A fúvósok viszont nagyon visszaszorulnak, és sajnos a zongora sem olyan népszerű, mint egykor.
– Nehéz válogatni a jelentkezők közül?
– Lassan három évtizede működünk, sokan úgy jönnek felvételizni, hogy egykori „kőbányaisok” készítették fel őket, tehát tudják a követelményeket. Illetve talán híre ment annak is, hogy itt van egy bizonyos színvonal, ami alatt nem érdemes idejönni, mert csak a helyek feltöltése miatt nem veszünk fel senkit. Ritkán fordul elő például, hogy a tévés tehetségkutatók első adásaiban látható gyengébb felkészültségű emberek nálunk kopogtatnának. Az azonban rendszeresen megtörténik, hogy a tehetségkutatók helyezettjei vagy legjobbjai hozzánk jönnek tanulni, sőt zeneművészeti után is jelentkeztek már hozzánk. Persze minden évben változik a felvételizők színvonala, de idén például azt éreztem, hogy tavasszal kifejezetten erős volt a mezőny, ének szakon pedig egészen magasra került a mérce.
– Mennyire érződik „Kőbányán”, hogy elindult a felsőfokú könnyűzenész képzés, illetve az utóbbi években több helyen is nyíltak kifejezetten könnyűzenét tanító iskolák?
– A felvételizők számán még nem nagyon érződik, hogy szeptembertől már két helyen is lehet egyetemi szinten kortárs könnyűzenét tanulni. Debrecennel és Miskolccal is nagyon jó a kapcsolatunk, ez utóbbiban segítettünk a szakok akkreditálásában, illetve vannak átfedések a tanári karban is. Maximum az augusztusi felvételin derül majd ki, hogy vannak olyanok, akik eredetileg ezekre az egyetemekre jelentkeztek, de nem vettél fel oda őket, ezért hozzánk jönnek. A rocksulikból is sokan felvételiznek ide, ahogy a tatai Peronból is, ahol ráadásul majdnem minden tanár nálunk végzett.
– Második év után a „Kőbányaisok” kapnak egy OKJ-s szakmát, majd maradhatnak még egy évre, amikor zenetanári képesítést szerezhetnek. Ez mennyire népszerű a diákok körében?
– Kettős szakvizsga rendszerrel dolgozunk, a második év végén az első, majd rá egy évre a második, „emelt színtű” szakvizsga következik. A harmadik év teljesen ráépül az első kettőre, de akkor már belép a pedagógia is a tantárgyak közé, hiszen aki azt az évet is elvégzi, jogosítványt kap arra, hogy zeneiskolában tanítsa a hangszerét. A többség él ezzel, hiszen ez egy nagyon komoly lehetőség. Ma már nem is nagyon van olyan könnyűzenét oktató iskola, ahol ne lennének „kőbányások”, illetve sok egykori diákunkról tudjuk, hogy a zenélés mellett tanítanak is. Ez lesz a huszonhatodik tanévünk, és bár nagyon stabil a nagyjából negyvenöt fős oktatói gárdánk, azért óhatatlan, hogy olykor új kollégákat kelljen felvennünk, és ilyenkor mi is elsősorban a volt tanítványaink között keresgélünk. És nem is csalódtunk még soha bennük.
– Mennyire vállalhatók az oktatás fizikai körülményei?
– Az indulás óta egy műemlék jellegű épületben vagyunk, amit folyamatosan korszerűsíteni és renoválni kell, tehát nem olyan, mint némelyik új iskola. De nem panaszkodunk, mert idén nyáron is elvégezték a szükséges munkákat, és minden, a megfelelően felszerelt saját stúdió, zenekari termek, a szükséges hangszerek a rendelkezésünkre állnak. Nem a legmodernebb környezet, de minden adott, hogy megfelelő órákat tudjunk tartani.
– A Kőbányai Zenei Stúdió 1996-ban indult, 1998 óta akkreditált iskola, úgyhogy a 26. tanévet kezdi. Lesznek változások?
– Bár az alapkövetelmények és iskola tematikája nem változott azóta, hogy Póka Egon és Dr. Gyimesi László megalapították a Kőbányai Zenei Stúdiót, azért minden év egy kicsit más, hiszen nagyon fontos, hogy állandóan megújuljunk és frissítsünk. A kor szelleme, a technikai trendek is megkövetelik, hogy kövessük a világot. Nem állunk meg.
B. Zs.
