Tizenhetedik alkalommal rendezték meg a Bodajki Jazz Tábort, ahová olykor csak várólista alapján lehet bejutni. Az évek óta 50 főt fogadó tábornak idén is voltak külföldi résztvevői, és mint Bágyi Balázs alapító-táborvezetőtől megtudtuk, az oktatók között már olyan is van, aki egykor táborlakó volt.
– Hogyan kezdődött ez a lassan két évtizedes történet?
– A tábort 2008-ban alapítottam, amikor még a székesfehérvári Dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakközépiskola igazgatója voltam, és úgy gondoltam, nyáron is kell találkozási és együtt zenélési lehetőség a diákjainknak. Aztán az évek alatt bővült a résztvevők köre, sőt lassan nemzetközivé is vált a tábor.
– Mit kínál ma a Bodajki Jazz Tábor? Csak jazzistákat vár?
– A jazz és a könnyűzene alaphangszerei találhatóak meg nálunk: ének, gitár, basszusgitár/bőgő, zongora, szaxofon és dob hangszereken oktatunk, bár voltak olyan évek, amikor trombitás, klarinétos és fuvolista növendékek is jöttek. Délelőtt az egyéni főtárgy órák zajlanak, délután kórus, majd zenekari gyakorlatok következnek, este pedig jamsession-ök vannak. Időnként, amikor jut rá forrás, workshopokat illetve esti tematikus koncerteket is tartunk. Alapvetően jazz-oktatók vagyunk, jazz zenével és improvizációval foglalkozunk, de nagyon sok pop-rock műfajú dalt is feldolgozunk.
– A korábbi évek csoportképei alapján úgy tűnik, széles az életkori spektrum. Kiknek szól a tábor? Profiknak, zenetanulóknak, érdeklődő amatőröknek?
– Mindenkit szívesen látunk. Az alsó korhatár 12 év, ami alól csak szülői jelenléttel teszünk kivétel, felső korhatár pedig természetesen nincs. A táborlakók többsége azonban a 14-24 közötti középiskolás és egyetemista korosztályból kerül ki, bár jócskán vannak idősebbek is. A táborozók különböző előképzettséggel és célokkal érkeznek, vannak pályára készülő vagy már pályán lévő fiatalok, amatőr zenészek és hobbizenészek is. Jó ideje külföldi táborozóink is vannak, az elmúlt években német, francia, izraeli zenészek jöttek, idén pedig négyen érkeztek Kínából. Összesen 50 főt tudunk fogadni, leginkább a tanári kar kapacitásának végessége, illetve a helyszín befogadóképessége miatt. A tábor így nem is tud bővülni, de ez nem is cél, én így szeretem, ebben a családias légkörben.
– Miért éppen Bodajk a helyszín?
– Mindig Bodajkon, a Hang-Szín-Tér Művészeti Iskolában rendezzük a tábort, akikkel a kezdetektől szoros az együttműködés. Ez az iskola egyébként rengeteg jeles zenészt adott a mai jazz és pop-rock szcénának, akik közül ráadásul sokan a tábor hallgatói is voltak. Bodajkon adottak a tárgyi és infrastrukturális feltételek, tantermek, hangszerpark, kollégium és szabadtéri színpad áll rendelkezésünkre.
– Kik tanítottak az idei táborban?
– A tanári kar nagyjából állandó. Az idén Pocsai Kriszta és Kelemen Angelika énekesek, Rieger Attila és Möntör Máté gitárosok, Soso Lakatos Sándor szaxofonos, Oláh Dezső zongorista, Kiss G. László basszusgitáros és jómagam dobon voltunk a tanári kar. Möntör Máté személyében pedig immár olyan kollégánk is van, aki egykori táborozóból vált a tanári kar oszlopos tagjává.
– A közösségi oldalakon megjelenő posztok alapján úgy tűnik, esetetekben nem csak egy-egy táborról, hanem folyamatos kapcsolattartásról van szó. Ez így alakult, vagy eleve ez volt a cél? Mennyire visszajárók a táborozók?
– Állandó közösségként működünk, a táboron kívül is gyakran vannak spontán találkozások különböző fesztiválokon, vagy épp valamelyik tanárunk koncertjén. Családias a légkör, tudunk egymásról, főleg a fiatalok esetében, hogy ki, melyik intézményben tanul, kit, hol tudunk segíteni. Több volt táborlakó is végzett már a Kodolányi János Egyetem Művészeti Tanszékén vagy épp a Zeneakadémia Jazztanszékén. A tábor fele mindig visszajáró, vannak olyanok, akik már tíz éve minden évben jönnek.
– Mi a konkurencia a Bodajki Jazz Tábor számára? Mi okoz nehézséget?
– Bár a részvételi díjakat az infláció miatt évről-évre muszáj emelnünk, ennek ellenére mindig megtelik a tábor, sőt van, hogy bizonyos szakokon már várólista is kialakul. Több hasonló profilú tábor működik az országban, így büszke vagyok arra, hogy vannak, akik mégis minket választanak. Az pedig külön öröm, hogy nagyon pozitívak a visszajelzések mind a szakmai, mind az emberi oldalról.
– Szabó Gábor- és Gramofon-díjas jazz-dob előadóművészként és zeneszerzőként, Artisjus-díjas zenepedagógusként miért csinálja, miért fektet ebbe az egy hétbe tulajdonképpen egy évnyi munkát?
– Több ok miatt. Az első a jazz iránti elhivatottság, a műfaj életben tartása, továbbadása, oktatása miatt. Aztán az emberi kapcsolatok, kapcsolódások megélése is örömet tud adni, nagyon jó közösséget kovácsolni és fenntartani, ami éppúgy vonatkozik a táborozókra, mint a tanári karra. Harmadrészt anyagi okai is vannak. Nem titok, hogy vállalkozásként működtetem a tábort, pályázok, marketing tevékenységet folytatok, mozgatom a kapcsolataimat, ami rengeteg időt vesz igénybe, ezért ez csak akkor tud profi módon működni, ha megéri. És ez sem utolsó szempont, hogy a tábor révén munkát tudok adni a kollégáimnak, illetve a helyszínt biztosító iskolának is jól jön a nyári bevétel. Mindezek mellett persze minden tábor maradandó élmény, sokaknak a nyár fénypontja ez az együttlét, szóval abszolút win-win szituáció, ahol mindenki jól jár.
B. Zs.
