A Ceglédi Rocksuli a tanév végén tartotta jubileumi, tizedik évzáró koncertjét. Az intézményben azonban szeptemberig is zajlik az élet, hiszen három „tanterme” próbateremként is szolgál, illetve nyári kurzusokat is tartanak. Nyúzó Norberttel, az iskola megálmodójával és életben tartó mindenesével beszélgettünk.
– Az Artbeat dobverőket gyártó üzemünk telephelye mellett 2013 májusában megüresedett több iroda, amiről nekem az jutott eszembe, hogy alkalmasak lehetnének zeneiskolának. Felmentem Pestre, az ottani rocksuli vezetőjéhez, Vajda Péter Sóderhez, és mire visszaértem, már volt négy tanárunk és húsz diákunk. Oláh Csabával Cegléd és Budapest között félúton találkoztunk, és beszéltük meg, hogy indul a Ceglédi Rocksuli – mesélte az első lépésekről Nyúzó Norbert, aki se nem zenész, se nem zenetanár, de több mint 20 éve Cegléden működő üzemben az Artbeat dobverők gyártója, illetve egy zeneipari cég, online shopjának működtetője. Sőt, fél éve, lánya unszolására elkezdett dobolni tanulni.
A Cegléden, a Várkonyi István u. 49. szám alatt található épület helyiségeit Oláh Csabával, saját kezűleg alakították át zeneiskolai tantermekké – egyben a környék zenekarai által bérelhető próbatermekké –, a szükséges hangszereket pedig kereskedő ismerőseitől szerezte be, volt, aminek az árát hónapokig törlesztette. A Debreceni Rocksuli rendszeréhez csatlakozó önálló intézmény 2013 szeptemberében fogadta az első hallgatóit, akiket részben a „szerződtetett” tanárok – például Kovács András Donát, Zanzibár zenekar dobosa – hoztak magukkal, részben pedig a hirdetési kampányra jelentkezett.
– Az első tanévet huszonnégy diákkal kezdtük, majd lettek negyvenen, a covid előtt pedig elértük a csúcsot hetvenkettő fővel. A korlátozások idején, az online oktatásra viszont nem mindenki tartott velünk, a covid óta pedig leginkább az emelkedő árak miatt nem tudjuk feljebb tornászni a létszámot.
A Ceglédi Rocksuliban a tizedik tanévet ötvenhat diák fejezte be, akiket kettő dob-, három gitár-, egy ének- és egy billentyűs/basszusgitár tanár oktat, aki természetesen a zenekari órákat is tartanak, de ha kell, szinte bármilyen feladatra hadra foghatók. A suliban jelenleg négy helyiségben folyik az oktatás, amelyek közül az egyik zenekari órákra, egy másik pedig akár stúdiózásra is alkalmas lehet.
– A tanáraink többségében Budapestiek vagy más településekről utaznak ide, ami drágítja a működésünket, illetve különösen indokolttá teszi a féléves tandíjat, hiszen az nem fordulhat elő, hogy valaki eljött Ceglédre tanítani, de valamiért ugrik a megbeszélt órája – mondja Nyúzó Norbert, hozzátéve, hogy működésében és így a tandíjfizetés rendjében is a többi rocksuli rendszerét követik.
A diákok többsége viszont ceglédi, illetve a járás kisebb településeiről való, illetve néhányan Szolnokról és Nagykőrösről járnak át könnyűzenét tanulni. Az előző tanévben a legfiatalabb hallgatójuk négy- a legidősebb pedig hetvenkettőéves volt, ám a többség a tízen-huszonéves korosztályhoz tartozik. Az intézményvezető szerint már most megmondható, hogy szeptembertől ki fogja folytatni, ki az, aki hangszert vált, illetve lemorzsolódik.
– Be kell látni, hogy ilyen magas tandíjak mellett nem fognak többen látogatni bennünket. Illetve az is egyértelmű, hogy mi csak a mindenféle szakkörök, sportkörök után következünk a diákoknál, viszont, ha egy család megszorul, legelőször a zenetanulást mondják le.
Nyúzó Norbert, aki a Ceglédi Rocksuli minden adminisztrációját is intézi, elmondta még azt is, hogy a helyi zeneiskolával semmilyen kapcsolatuk nincs, sőt előfordult, hogy a mindkét helyre járó gyerekeket az állami intézményben megszégyenítették. A várostól se számíthatnak támogatásra, hivatalban lévő polgármester még nem lépte át a suli küszöbét, miközben rendszeresen hívják őket különböző rendezvényekre, ingyenes fellépésekre. Az intézményvezető szerint évi 5-8 millió forintos támogatás mellett akár száz diákot is tudnának fogadni, sőt, akár a tandíjat is csökkenthetnék, és talán neki se kellene olykor a saját pénzéből „kisegíteni” a rocksulit.
– Esküszöm, minden tanév végén eljutok odáig, hogy nem csinálom tovább, bezárunk. De Luca lányom, aki szintén itt tanul dobolni, itt próbál a zenekarával, tartja bennem a lelket. Aztán meg eljön az évzáró koncert, ahol ott van 200-250 szülő és gyerek, meg a tanárainak, mindenki boldog, mosolyog, és akkor tényleg nem lehet abbahagyni. Nekifutunk a következő tanévnek is.
- b. zs. -
