A Peron Tehetségközpontban 2019-ben indult a könnyűzenei oktatás, ami azt jelenti, hogy az ötödik félévzáró koncertet rendezték Tatán január utolsó szombatján. Pap Tiborral, az intézmény vezetőjével a koncert kapcsán a félévről és a „beszállítói” szerepükről is beszélgettünk.
– A félévzáró koncert előtt beszélgetünk. Hány diák lép majd fel a Peron Tehetségközpont színpadán január utolsó szombatján?
– Még minden bizonytalan egy kicsit, de úgy tűnik, hogy körülbelül ötven diákunk, huszonnégy produkcióban, negyven dalt fog előadni. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem mindenki áll színpadra a félévzárón, merthogy ez nem kötelező. Inkább motiválni próbáljuk a diákjainkat a fellépésre, de semmi esetre sem nyomasztani. Igazából a gyerekek közül azok lépnek fel, akik már maguk is érzik, hogy tudásban tartanak ott. A diákjaink másik csoportja, a felnőttek, akik leginkább csak hobbiból tanulnak zenélni, kevésbé szeretnek szerepelni, de ők nem is azért járnak hozzánk, hogy negyven körül zenészek legyenek.
– Hány zenekar áll színpadra?
– A zenekari gyakorlat órákra felállított négy formáció természetesen színpadra lép, és mellettük olyan együttesek is, amiknek a létrejöttét tulajdonképpen a Peron inspirálta. Ezeket a formációkat mi is nagyon szeretjük, mert a saját hang keresését, a szárnypróbálgatásokat is jelzik. Egyébként vannak olyan hozzánk köthető formációk, amelyek már évek óta működnek, mint amilyen az AnnaBarni duó, a Makeshift duó vagy az Acoustic trip.
– A félévzáró koncertet tekinthetjük egyfajta számvetésnek is. Hány diákkal és tanárral dolgozhatott ebben az időszakban a Peron, és az új félévben várható-e valamilyen változás?
– Tizenegy kolléga száztíz hallgatóval foglalkozott az előző félévben. Változást pedig nme tervezünk, haladunk tovább azon az úton, amin elindultunk. Persze tudjuk, hogy az életben szükségesek a változások, de legalább ennyire fontos az is, hogy az elkezdett folyamatokat végig vigyük. Szerintünk bevált és jó, hogy egy hozzánk beiratkozó egy éven át ugyanazzal a tanárral dolgozik és ugyanabban a formációban zenél. Az más kérdés, hogy ha a diák valamiért nagyon váltani szeretne, akkor arra is van lehetőség, de nem ez a cél.
– Mi hiányzik a leginkább jelenleg a Peron működéséhez?
– Az infrastruktúra- és az eszközfejlesztés támogatása nagy segítség lenne. És az is nagyszerű lenne, ha végre a klasszikus zenét tanító intézményekkel egy szinten kezelnének bennünket.
– A könnyűzene felsőfokú képzése a szárnyait bontogatja, nálatok a Debreceni Egyetem be is mutatkozott januárban, miközben a Miskolci Egyetemre is lehet már idén jelentkezni. Egyfajta „beszállítói” vagytok ezeknek az intézményeknek?
– Amikor Debrecenben elindult a könnyűzenei képzés, megkerestem az ottani vezetőket és felajánlottam az együttműködésünket. Nyilván nem teljesen önzetlenül. Szeretnénk nyitni a középfokú és a felsőfokú képzés felé, hiszen már most „beszállítói” vagyunk mindkettőnek. Volt diákjaink járnak Bodajkra és Kőbányára, és készítünk fel diákokat a Debreceni Egyetemre, Kőbányára, de a Lisztre is. Ha elindul a Miskolci Egyetem budapesti tagozata, értelemszerűen velük is megpróbálunk együttműködési, bízunk benne, hogy ott is nyitottak lesznek. Mi mindenkit oda készítünk fel, ahová menni szeretne. De, ha esetleg rajtam kívül is megfogalmazódna valakiben a gondolat, hogy lehetne kihelyezett, levelező könnyűzenész-képzést is indítani, akkor akár azt is nagy szeretettel fogadná a Peron.
B. Zs.
