A könnyűzene lehetőségeit vizsgálta a pedagógus-továbbképzéseken a Hangőr Egyesület „Ki viszi át a popzenét?” című fórumának harmadik panelbeszélgetése, ahol elhangzott az is: a könnyűzenei továbbképzéseken szerezhető ismeretek bármilyen tantárnál felhasználhatók lehetnek.
A könnyűzene közoktatásba történő integrálásának fontos eszköze lehet a pedagógus-továbbképzések rendszere, amelyen keresztül tulajdonképpen bármilyen tantárgyhoz kapcsolódóan bekerülhetnek új szemléletmódok az iskolába. A „Ki viszi át a popzenét?” című könnyűzenei oktatási fórum ezzel kapcsolatos panelbeszélgetésén Gubáné Csánki Ágnes, Márkus Tibor, Wienhardt-Dobias Judit és Rázsi Botond vitatták meg, milyen nehézségekkel és kompromisszumokkal jár a továbbképzések lebonyolítása, mitől lesznek sikeresek ezek a programok, és milyen szerepe van mindebben az intézményvezetőknek, a pedagógusoknak, valamint maguknak a trénerek, a képzések szervezőinek.
A beszélgetés résztvevői hangsúlyozták: az ilyen programok csak akkor tudnak hatékonyan működni, ha a pedagógusok motiváltan vágnak bele a továbbképzésbe, és nem csak a kötelezően előírt kreditpontokat akarják teljesíteni. Gubáné Csánki Ágnes köznevelési szakértő ezzel kapcsolatban megjegyezte, ha olyan tartalmat nyújtanak a képzések, ami valóba valami pluszt nyújt a pedagógusok számára, akkor a tanárok szívesen fogják vállalni a részvételt. Az olyan területeken, mint például az érzelmi intelligencia vagy a hangszeres tudás fejlesztése, esetleg a zenehallgatás élményének népszerűsítése az ilyen képzéseket globálisan is meg lehet közelíteni, hiszen az ezek során szerzett tudás valóban minden tantárgy oktatása során hasznosítható. Éppen ezért Gubáné Csánki Ágnes szerint a pedagógusoknak szánt könnyűzenei továbbképzésekkel a teljes pedagógustársadalmat kell megcélozni, és nem csak az énekszakosokat.
A szakértő ugyanakkor emlékeztetett arra is: természetesen komoly kompromisszumokat kell kötni azzal kapcsolatban, hogy mikor vannak ezek a képzések, hiszen érthető módon a munkaidőbe és a tanítási szünetekbe is nehezen illeszthetők be. Ebből a szempontból szerinte hasznos lenne például, ha a pedagógiai napokon az előadók látogatnának el az iskolákba, ahol az egész tantestületet bevonva tartanának „érzékenyítő” programokat, amelyek hatására lehetséges, hogy többen jelentkeznének az akár harmincórás tréningekre is. Gubáné Csánki Ágnes úgy véli, a tréningek során megszerzett tudással olyan diákokat is meg nyerni, akiknek egyébként nincs lehetőségük arra, hogy a lehető legtöbbféle zenét ismerjék meg, miközben a tanárok is megismerkedhetnek az aktuális trendekkel. „A pedagógusoknak fel kell venniük a ritmust” – jegyezte meg a szakértő.
Márkus Tibor, az Improvizatív Zeneműhely Egyesület által szervezett Lamantin Improvizációs Tábor művészeti vezetője elmondta: az általuk szervezett program egy harminc kreditpontos akkreditált továbbképzés, amelyen évente nagyjából 15 fő vesz részt 2005 óta. Visszatérő résztvevőik is vannak, akik nem csak a pontok miatt és a teljesítendő továbbképzés miatt mennek hozzájuk, hanem mert érdeklődnek az improvizatív zene iránt. Mint megjegyezte, az „iskolai hiányzás” természetesen minden esetben megtérül, hiszen a továbbképzésen résztvevő pedagógus új szemléletet vihet be az iskolába, amivel az intézmény is jól jár.
Ezzel kapcsolatban Wienhardt-Dobias Judit gyakorló pedagógus ismételten hangsúlyozta: természetesen a tanárok csak akkor fognak belevágni az ilyen tréningekbe, ha kellően motiváltak. A pedagógus úgy véli, ez a motiváció az intézmény vezetése részéről is jöhet, ám sokkal könnyebb, ha az ember magában találja meg a kellő indíttatást.
Rázsi Botond, az Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium igazgatója intézményvezetői szempontból hangsúlyozta, ha a pedagógus részéről megvan a motiváció, akkor az iskola vezetése boldogan engedi el a tanárokat olyan programokra, amelyek a saját megítélésük szerint fontosak lehetnek az iskola számára. Így szerinte például a könnyűzenei továbbképzés is olyan terület, amire nem feltétlenül van szüksége minden pedagógusnak, ennek ellenére fontos, hogy bekerüljön az iskolába, hiszen ez sokkal inkább egy kulturális ügy, ami több tantárgyat is érinthet. Éppen ezért Rázsi Botond úgy vélte, az ilyen tréningeken összességében nem azt kell megmondani a pedagógusoknak, hogy mit tanítsanak, sokkal inkább a megfelelő eszközöket és módszereket kell biztosítani a számukra, amikkel aztán dolgozhatnak.
BML
