A felsőfokú populáris zenei oktatást sokszor meghatározza a zeneipar-centrikusság. Azonban egy friss, Skóciában végzett kutatás kimutatta, hogy a popzenei képzésben résztvevő diákok körében sokan úgy vélik, a HPME (Higher Popular Music Education-Felsőfokú Populáris Zeneoktatás) kimondottan gátolja a pályakezdőket karrierjük építésében.
Aidan Harvey gitárművész és zeneoktató Edinbroughban. Jelenleg az Edinburgh Napier Egyetemen mesterfokozatát végzi populáris zene oktatói szakon. Az alábbi cikkben összefoglalja a kutatása eredményeit.
„A kutatásban populáris zenei kurzusok hallgatói a szakkal kapcsolatos elvárásaikról és tapasztalataikról nyilatkoztak. Akik a legmagasabb szintű elégedetlenségről számoltak be, szinte mind a zeneipar-központú szakon tanultak, például zenetechnikus vagy zenei producer szakon. Elégedetlenségük oka leginkább az volt, hogy a hallgatók ellentmondást véltek felfedezni a zeneipar és a tananyag között. A téma felkeltette az érdeklődésemet, hiszen rendkívül sok diák fejezte ki nemtetszését tanulmányaival kapcsolatban.
– Gyakran felteszem magamnak a kérdést: Tényleg ezt akarom? Tényleg segíti ez a karrieremet? – mesélte Jude, harmadéves zenetechnikus hallgató. – Gyakran úgy érzem, hogy zeneipari pályafutásom a zenei végzettségemtől teljesen független.
Ez az érzés sok diáknak ismerős lehet. Úgy érezhetik, hogy az egyetemi végzettség ahelyett, hogy segítené a pályafutásukat, inkább elvonja róla a figyelmet, sőt, néha még akadályozza is azt. A megkérdezett diákok közül sokan számoltak be hasonló tapasztalatokról. Többen jelezték, ez az ellentét abból adódik, hogy a tananyag nincs összhangban az iparági trendekkel, illetve az értékelések, kurzusok és esszék igen távol állnak a „való életben” zajló munkáktól. Néhány megkérdezett szerint a professzorokat zeneipari bennfentesekkel kellene helyettesíteni, hogy használható tudást adjanak át.
A helyzet persze nem ennyire elkeserítő. Nem minden interjúalanyom számolt be erős iparág-központúságról. Viszont fontos lenne, hogy az oktatók ne hagyják figyelmen kívül a diákok elégedetlenségét. Az ipar és az oktatás közötti konfliktus mind az oktatóknak, mind a hallgatóknak lehetőséget kínál arra, hogy elszakadjanak a kizárólag lexikális oktatásra koncentráló tantervtől. Tarthatnának helyettük készségfejlesztő, használható tudást nyújtó foglalkozásokat. A HPME egyik nagy buktatója az, hogy az intézmények nem tudnak lépést tartani az éppen aktuális iparági ismeretekkel, így a tananyag elavul, mire a hallgatók diplomát szereznek.
Véleményem szerint a kutatásom eredményei igazolják, hogy a HPME-nek újra kellene gondolnia az oktatási módszereit. Arra kellene összpontosítania, hogy lehetővé tegyék a hallgatóknak a gyakorlathoz szükséges készségek fejlesztését, hogy kreatív és magabiztos, egészséges önkritikával rendelkező szakemberekké váljanak.
Bár ezt a kutatást Skóciában végeztem, ez a kutatás messze túlmutat a skóciai HPME-n, ugyanis az itt megvitatott kérdések szorosan kapcsolódnak a felsőoktatással kapcsolatos szélesebb körű vitákhoz is. Az engedelmesség helyett a kritikán alapuló pedagógia felé haladva az oktatók ezt az alapvető kettősséget a maguk javára fordíthatják: szabadon fókuszálhatnak olyan készségek fejlesztésére, amelyek segítik a tanulókat, hogy ne csak a következő számonkérésre, hanem a jövőjükre készülhessenek fel.”
Aidan Harvey
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
