Az alsósok körében még alapvetően pozitív a zenetanulás megítélése, de később ez jelentősen megfordul. Bár mindez a zenetagozatos diákokra kevésbé jellemző, érdekes, hogy ők viszont az általános iskola végére szinte eltűnnek az iskolarendszerből – sorolta saját kutatásának eredményeit Dr. Pintér Tünde Kornélia, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Művészeti Intézet Ének-Zene Tanszékének adjunktusa a „Ki viszi át a popzenét?” című fórumon. Az adjunktus szerint az énektanár fontos motorja az ének-zene oktatásnak, képzésükbe pedig érdemes lenne beemelni a könnyűzenét.
A zenetanulás és a zenehallgatás megítéléséről alkotott tanulói és tanári véleményeket mutatott be a Hangőr Egyesület február 7-ei fórumán az első, az ének-zene szakos tanárképzés helyzetével és jövőjével foglalkozó panelbeszélgetést felvezető előadás. Alapja az a tíz megyei jogú városban működő általános iskolában és gimnáziumban folytatott adatfelvétel volt, amelyben mintegy 1500 zenetagozatos és nem zenetagozatos osztályokba járó tanuló és tanáraik vettek részt. Elhangzott: az iskolai tananyag sokszor ellentétben áll azokkal a zenékkel, amelyeket a tanulók hallgatnak, így a zenetanárok is alapvetően szükségesnek érzik a tanterv és a tananyag modernizálását, ugyanakkor vonakodnak a könnyűzene iskolai tanítását illetően.
Mint Dr. Pintér Tünde Kornélia fogalmazott: több kutatás figyelte már meg az utóbbi évtizedekben az ének-zene tanítás hanyatlását. Ez azért is érdekes, mert az iskolán kívül jelentős szerepet tölt be a fiatalok életében a zene, nem beszélve annak kognitív, szociális és érzelmi fejlődésre gyakorolt hatásairól. A hazai vizsgálatok mellett a nemzetközi felmérések is azt mutatják, hogy az egyik legkevésbé kedvelt tantárgy az ének-zene, miközben az egyik legalacsonyabb óraszámban tanítják. Mint a budapesti fórumon elhangzott: a fiatalabb iskolás lányok még szeretik az ének-zeneórát, az életkor előrehaladtával azonban náluk is jelentősen csökken ez az attitűd, így később a fiúk-lányok egyaránt kevésbé hasznosnak tartják a zeneoktatást tanulmányaik során.
A bemutatott vizsgálat szerint a zenetagozatos alsósok körében még pozitív az énekóra megítélése, míg a nem zenetagozatosoknál már a 2-3. osztályban megjelenik az ellenállás a tantárggyal szemben. Dr. Pintér Tünde Kornélia a kritikus évfolyamként a 6. osztályt jelölte meg, amely a serdülőkorral esik egybe. Mint mondta: volt olyan megkérdezett pedagógus, aki kifejezetten nehéznek, kihívásnak jelölte meg az ének-zene oktatását az e fölötti osztályokban. A gimnáziumi tanárok maguk is úgy érzik, tölteléktantárgyként kezelik ezt az órát a fiatalok, amin nem segít a szülők jegyorientáltsága, vagyis, hogy a valós tudást a háttérbe sorolja az értékelés jelentősége.
Mindeközben Dr. Pintér Tünde Kornélia kutatása is bizonyítja, hogy az iskolán kívüli szórakozás fontos eleme a zene, azon belül pedig a könnyűzene. A megkérdezettek a jó kedvvel kötötték össze a magányos vagy éppen a barátokkal közös zenehallgatást. A zene az érzések, az érzelmek kifejezésében is segít, sok diák pedig háttérként is használja azt az elalváshoz vagy éppen a tanuláshoz. Probléma, hogy a könnyűzene szakadék a fiatalabb és az idősebb korosztályok között. Ráadásul a diákok befogadói attitűdjének hiánya különösen problémás abban az esetben, amikor az oktatásban a népzene és a komolyzene van túlsúlyban, miközben ők a könnyűzenét fogyasztják. Mindeközben pedig fontos lenne a zenei önbecsülést fejlesztése, különösen akkor, amikor megjelenik a mutálás. De a jelenlegi tankönyveket is lehetne fejleszteni, a zenei élmények játékos átadására koncentrálva.
Dr. Pintér Tünde Kornélia a „Nem várunk holnapig” című panelbeszélgetést felvezető előadásának zárásaként elmondta: kutatásában a megyei jogú városok vizsgálatára volt lehetősége, ugyanakkor hasznos lenne a felmérést a kisebb településekre is kiterjeszteni.
T. E.
(Az előadásról készült videó hamarosan elérhető lesz itt és a Hangőr Egyesület youtube-csatornáján.)
