Kodály szerint azért kell zenét tanítani, mert embereket akarunk nevelni, és ez másként nem megy. De vajon új Kodályokra van szükségünk, akik átformálják a zenéhez való viszonyunkat, vagy a klasszikus alapokon keresztül közelíthetők meg a kortárs kultúra jelenségei is? Többek között erről is szó esett Czerman Cecilia, Dr. Nagy Zoltán, Pap Tibor és Rázsi Botond beszélgetésén, ahol egyetértettek abban: szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy a zenei oktatás minden formája élményközpontú lehessen, a könnyűzene pedig egyenrangú módon, akár akkreditált keretek között legyen része a nevelésnek.
Czerman Cecilia, a Zenetanárok Társaságának elnöke zeneiskolai vezetőként a zeneoktatás helyzetét napi szinten látja a gyakorlatban. Meglátása szerinte a könnyűzene valójában nyitott kapukat dönget, hiszen a jelenlegi oktatásban is jelen van. Az alapfokú oktatásnak azonban a legfontosabb feladata, hogy készségek fejlesztésén keresztül a zenei anyanyelv elsajátítására tanítson meg. A későbbiekben aztán mindenkinek a maga tehetsége dönti el, hogy kiből lesz alkotó előadóművész, és kiből zeneértő felnőtt. Ezzel kapcsolatban Dr. Nagy Zoltán, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Zenei Intézetének docense megjegyezte: a komolyzene tanítása ugyanúgy lehet élményközpontú, mint a könnyűzenei oktatás, hiszen minden pedagógus, aki meg akarja tartani növendékeit, tanít olyan dalokat, amelyeket a diákok kedvelnek. Ilyen szempontból valóban benne van a könnyűzene a mai oktatásban, de csak indirekt módon. Ez pedig szerinte mindaddig így is marad, amíg a NAT-ban vagy a közoktatásban nem következik be szemléletváltás.
Pap Tibor, a Peron Music Alapítvány elnöke hangsúlyozta, a könnyűzene közoktatásba való integrálása valójában ott akad el, hogy azt gondoljuk, csak a megszokott módszerekkel lehet zenét tanítani, csak a Kodály-módszerrel, csak a komolyzeném keresztül. A Peron Team tapasztalatai azonban egészen mást mutatnak: zenélni meg lehet tanulni a popkultúrán keresztül is. Hiszen, ha belegondolunk, Kodály volt saját idejének rocksztárja, aki megváltoztatta a zenéhez és az oktatáshoz való viszonyt. Éppen ezért Pap Tibor úgy véli, meg kellene találni az új Kodályt, aki megmutatja, hogy 2022-ben miként lehet zenét tanítani a gyerekeknek. Dr. Nagy Zoltán mindehhez hozzáfűzte: nem a zeneoktatás volt az egyetlen cél Kodály számára, aki annak idején úgy fogalmazott: „Azért kell zenét tanítani, mert embereket akarunk nevelni, és ez máskép nem megy.” Éppen ezért Kodály népdalokon keresztül próbálta fejleszteni a zenei késségeket, mivel ez a legolcsóbb megoldás. Hiszen a hangunk egy olya hangszer, ami mindenkinek, mindig a rendelkezésére áll. Ez a koncepció szerinte a mai oktatásban is megállja a helyét.
Rázsi Botond, az Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium intézményvezetője és az Egri Ifjúsági Zenei Program alapítója, kurátora elmonda, bár a diákok számos formában hozzáférhetnek a könnyűzenéhez, a magas óraszám és az előírt tananyag mennyisége miatt nagyon nehéz a mindennapi oktatásba azt bevinni. Rámutatott, miközben mindent meg akarunk tanítani a gyerekeknek, ők is és a pedagógusok is fulladoznak a tananyagban, így pedig arra sincs idő, hogy a gyerekek gyerekek lehessenek. Ilyen körülmények között sajnos kevesen lesznek valóban zeneszerető és zeneértő emberek. Mindeközben azt sem szabad elfelejteni, hogy az énektanároknak folyamatosan képzeniük kell magukat, hiszen az általuk tanított tárgy – a többi tantárgyhoz hasonlóan – napról napra változik, ráadásul vannak olyan zenei megközelítések, amiket a mostani iskolás korosztály már jobban ért, mint a felnőttek. Így pedig valójában az énekórák tétje is az, hogy a gyerekek mai, kortárs dolgokkal találkozzanak.
Az F. Tóth Benedek által moderált panel résztvevői egyetértettek abban, hogy fontos különbséget tenni a zenei oktatás és a hangszeres oktatás között, amikor a könnyűzene integrálhatóságáról beszélünk, a pedagógusoknak pedig már a képzésük során meg kell ismerkedniük a könnyűzene jelzésrendszerével és repertoárjával, hiszen az nagyban eltér a komolyzenéjétől. Dr. Nagy Zoltán szerint azonban a könnyűzene tanárképzésbe való beemeléséhez mindenekelőtt az akkreditációs bizottság szemléletváltására lenne szükség.
B. M. L.
