Gubainé Csánki Ágnes, szakmai tanácsadó, tréner előadásában a Nemzeti alaptanterv (NAT) keretei között mutatta be, milyen lehetőségei vannak az ének-zene oktatásnak az alap- és középfokú intézményekben, milyen módon integrálható mindebbe a könnyűzene és milyen tantárgyak oktatásban jelenhet meg a popzene.
Gubainé Csánki Ágnes az „Itt állunk a kapui előtt?” című panelbeszélgetést felvezető előadásának elején elmondta: bár 2012 óta számos módosítása jelent meg a Nemzeti alaptantervnek – a legutóbbi például 2020-ban –, azonban ezek nem hoztak valódi modernizációt a zenei oktatás terén. A tanterv nem alkalmazkodik a jelen generációjának készségeihez, a pedagógusoknak pedig egy túlszabályozott tanmenetben kellene a bemutatniuk egy minél szélesebb zenei palettát, hogy ezzel kulcsot adhassanak a felnövekvő nemzedékek későbbi zenei választásához. Ez azonban szemléletmód váltás nélkül nem működhet hatékonyan.
A többször módosított Nemzeti alaptanterv elsőtől hatodik osztályig heti kettő, hatodiktól tizedikig heti egy énekórát ír elő, míg a középiskola utolsó két évfolyamán már csak választható művészeti tantárgyként szerepel az ének-zene. A közoktatást és a magyar zeneoktatást ma is Kodály Zoltán szemlélete hatja át, a tanórák felépítésében elsősorban a zeneművek hallgatása, hallásfejlesztéssel, zeneírással és -olvasás kapcsolatos gyakorlatok és az éneklés dominál. A zeneelméleti részének elsajátítása terén azonban túlszabályozottság jellemzi a NAT-ot. Ráadásul az ének-zene órákat ugyanúgy kell értékelni, mint más tantárgyakat. Gubainé Csánki Ágnes szerint el kellene gondolkodni azon, hogy más készségtárgyakhoz hasonlóan szövegesen lehessen értékelni a diákokat.
Az esztétikai alapok fejlesztésén és az ízlés formálásán túl az énektanárok szerint a tanulás és a koncentráció, sőt a memória fejlesztésére is alkalmasak lennének az énekórák, de szociális kompetenciák fejlesztése és az érzelmi intelligencia szempontjából is fontos lehet a zeneoktatás. Gubainé Csánki Ágnes azonban kiemelte, a 2020-as NAT nem hozott valódi modernizációt, a tanterv nem alkalmazkodik a jelen generációjának készségeihez. A pedagógusok feladata szerinte alapvetően az lenne, hogy széles zenei palettát bemutatva adjanak kulcsot a választáshoz, Magyarországon mégis fehér holló az olyan énekóra, ahol Beatlest vagy Shakirát hallgatnak. A szakmai tanácsadó úgy véli, itt lenne kiemelten fontos szerpe a pedagógusoknak, mivel általuk a könnyűzene igenis bekapcsolható az énekórákba, akár ikonikus zenekarok történetén keresztül, vagy az érzelmi nevelés tekintetében egyes a dalok segítségével.
Az intézményekben általában az ünnepségeken bukkannak fel könnyűzenei szerzemények, de a pedagógustól függően különböző tanórák menetébe is könnyen beépíthetők. Különböző témakörök, jelenségek vizsgálatához, idegennyelvi órán szókincsfejlesztéshez nagyon jól lehetne válogatni olyan dalokat, amiken keresztül a gyerekek közelebb éreznék magukhoz a tananyagot. Persze külső kezdeményezésekre is vannak jó példák – Ringató, Búgócsiga, Lisztkukacok Akadémiája, Hangszert a kézbe –, amelyek mind közelebb hozhatják a gyerekekhez a zenét és a hangszereket. Gubainé Csánki Ágnes szerint azt is szem előtt kell tartani, hogy a popzene, ha akarjuk, ha nem, már bent van az iskolákban. Éppen ezért szerinte a valódi kérdés az, mit kezdünk ott vele. Ebben a pedagógusok felkészültsége, személyisége és szemlélete lehet a döntő. Ahhoz azonban, hogy az iskolai zenei nevelés örömforrás lehessen, elengedhetetlen a módszertani megújítás és a tanmenet újrastrukturálása a mai gyerekek kompetenciáját figyelembe véve.
B. M. L.
