Az elmúlt évtizedekben több szakmai konferencián téma volt, hogy szükséges-e a könnyűzene állami támogatása[1]. Erről nem egyszer parázs vita is folyt a szakmán belül. Azonban abban mindenki egyetértett, hogy a könnyűzene a kultúránk része, és valamilyen módon mindenképp érdemes a támogatásra. A vita inkább arról folyt, hogy ezt milyen módon és mértékben lehet, érdemes megvalósítani.
Fontos pillanat volt, amikor először elhangzott, hogy a könnyűzene nem pusztán hobbi és végképp téves megközelítés tisztán üzletnek tekinteni, bár mindkét aspektusa – számos egyébbel együtt – megjelenik a könnyűzene művelői között. Mindez azonban csak azért lehetséges, mert maga a könnyűzene annyira nyitott struktúra, és olyan nagy érdeklődésre tart számot szinte a teljes népesség körében, amely nagyságrend szinte minden felhasználói kört és módot képes magába foglalni. Hobbiként talán a világ egyik legnemesebb hobbija, és valóban jelentős iparági szegmens foglalkozik az üzleti kiaknázásával is. Azonban a tisztán üzleti részt maguk a zenészek és általában a művészvilág egésze is külön kezeli. Ismeri és elismeri annak nem egyszer káros hatásait és a legtöbb esetben ezzel nem azonosul. A támogatás mellett érvelők sem azt kérik, hogy az üzleti szereplőket támogassa az állam, hanem épp ellenkezőleg: az oktatást, a tanulás lehetőségét, a tehetségkutatást és gondozást, a nemes hobbit és az alkotás, teremtés lehetőségét.
Azt már rengeteg kutatás igazolta, hogy a könnyűzene közösségépítő és megtartóereje szinte semmi egyéb tevékenységgel nem összehasonlítható[2]. A legújabb felmérések szerint a fiatalok körében kizárólag a mozgókép népszerűsége tudta megközelíteni a könnyűzene iránti érdeklődés nagyságrendjét. Éppen ezért óriási hiba lenne, ha ezt figyelmen kívül hagyva, nem használnánk ki. Ahogy azt már nem egyszer elmondtam más fórumokon[3] is, fontos megértenünk, hogy a hazai könnyűzene-kultúra, művészet és tudomány a magyar és egyetemes kultúra, művészet és tudomány elidegeníthetetlen része és ennek megfelelően érdemes ezt a kérdést megközelíteni.
Mivel jómagam csaknem harminc éve foglalkozom ezzel a területtel[4], illetve a Hangszeresek Országos Szövetségének (HANOSZ)[5] főtitkáraként már tizenhat éve hivatásként is tekintek rá, talán érthető, hogy a jelentős mennyiségű tapasztalat és ismeretanyag birtokában magam is részt vettem több olyan javaslat kidolgozásában, amelyek azt célozták, miként lehetne a könnyűzenét az oktatás, a kultúra, a művészet és a tudomány hathatósabb szolgálatába állítani. Az elmúlt 6-7 évben pedig – főként az NKA Hangfoglaló Program[6] tudatos működésének köszönhetően – ezek az anyagok egyre többször és egyre hatékonyabban tudtak döntés-előkészítő anyagként, döntéshozók elé kerülni. Talán épp ennek a kitartó és következetes munkának az eredményeképp 2021 elején Magyarország Kormánya elfogadta azt – az azóta Könnyűzenei Stratégia néven megismert – szakmai beadványt[7], amelynek az oktatás-tehetséggondozást érintő szakasza teljes egészében az általam korábban megírt fejlesztési javaslatokat tartalmazza. Ez – nagy vonalakban vázolva – azt jelenti, hogy a kormányhatározat elfogadja és támogatja egy módszertani központ létrehozását, amelynek elsődleges feladata a tananyagfejlesztés, a könnyűzenei oktatás jó gyakorlatainak összegyűjtése és rendszerezése, valamint a tudástranszfer kialakítása és országos, rendszerszintű alkalmazása. Ez egyben azt is jelenti, hogy államilag segített könnyűzenei kreatív házak jöhetnek létre az ország több pontján.
Jelenleg ez a program elindult, a tervezési, előkészítési szakaszában jár. Az eredeti tervek szerint első körben tíz vidéki városban alakítanánk ki könnyűzenei kreatív házat, valamint a fővárosban egy könnyűzenei központot, amely magába foglalja a módszertani központot is. Ebben a szakaszban gyűjtjük a szakmai együttműködő partnereket, és igyekszünk koncentrálni a már meglévő tapasztalati tudást az egyének és a szakmai szervezetek, intézmények részéről. Teljes nyitottsággal közelítünk mindenki felé, aki ennek a programnak a megvalósításában részt kíván vállalni, hiszen nem úgy tekintünk rá, mint saját üzleti vállalkozásra, hanem mint egy soha vissza nem térő történelmi pillanatra, amely olyan nagyságrendű, hogy minden erőforrásra, amely képes ehhez hozzátenni a saját tudását, arra, azokra szükség lesz ahhoz, hogy végül eredményesek lehessünk.
Jelenleg konkrétum, hogy lefektettük azt az elképzelést, vagy ha úgy jobban tetszik, víziót, amely alapján elindulhat a gyakorlati megvalósítás. Rendelkezésre áll az a szakértelem is, amely garantálja az elképzeléseink szakszerű megvalósulását. Mivel azonban példa nélküli az állam és a magán szféra ilyen jellegű együttműködése, előttünk áll még számos adminisztratív feladat megoldása, amelyek garantálhatják, hogy minden oldalról megfelelően, az egyes oldalak elvárásait kielégítő, a jogszabályoknak, államigazgatási szempontoknak, szakmai elvárásoknak és számos egyéb előírásnak és kívánalomnak egyszerre képesek legyünk megfeleltetni a program lebonyolítását és megvalósítását. Ugyanakkor az már most is bizakodásra ad okot, hogy a ma is létező és működő könnyűzene-oktatással foglalkozó intézmények közül a debreceni, a budapesti, a ceglédi Rocksulik[8] jelezték az együttműködési szándékukat, ahogyan a tatai Peron Tehetségközpont[9] is. Velük már az együttműködési tárgyalások után vagyunk, és várjuk a gyakorlati megvalósulás első lépéseit. Szintén együttműködünk a Kőbányai Zenei Stúdióval[10], amely a tananyagfejlesztésben jelent majd jelentős és hathatós segítséget az egész program számára.
Elképzeléseink szerint a tananyagfejlesztés két szinten zajlik majd egyszerre. Létrehozunk egy úgynevezett hobbizenész és egy akkreditált alapszintű könnyű-zenész tananyagot. A hobbizenész 2x36 órás kimeneti elvárások nélküli tananyag lesz, és erre épül majd az akkreditált alapszintű könnyű-zenész tananyag, amelynek igazodnia kell a Kőbányai Zenei Stúdió felvételi – tehát bemeneti – követelményeihez. Ezt tekintjük első számú és legfontosabb feladatunknak, amely meghatározza majd a következő hónapokat. Amint ezt a tananyagot létrehoztuk és megalkottuk a tudástranszfer működési modelljét, gyakorlatilag az ország bármely pontján elindulhat ezek alapján a könnyűzenei általános képzés. Reményeink szerint elsőként azokban a támogatott könnyűzenei kreatív házakban, amelyeket Öröm a zene tehetségpontoknak fogunk nevezni.
[1] https://musichungary.hu/konferencia-2020/korabbi-evek/
[2] Például a 2015 óta minden évben elkészüli ProArt zeneipari jelentései. https://zeneipar.info/
[3] Andrásik Remo: A helyzetelemzésen túl – Miért nem könnyű ma a könnyűzene-oktatás? – Legyen a könnyűzene is mindenkié! (Szerk.: Murzsa Tímea), Hangfoglaló könyvek, Budapest, 2018
[4] https://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1sik_Remo
[5] https://hanosz.hu/
[6] https://hangfoglalo.hu/
[7] Nemzeti Kulturális Tanács: Magyar Könnyűzenei Stratégia: https://pdfs.hu/doc/2e37103/magyar-k%C3%B6nny%C5%B1zenei-strat%C3%A9gia (Utolsó letöltés: 2021. december 20.)
[8] https://www.rocksuli.hu/
[9] https://www.tehetsegkozpont.hu/
[10] http://www.zenesuli.hu/
