A poptanitas.blogon nem rég jelent meg egy írás a Journal of Popular Music Education (JPME) című, az egyik legrangosabb könnyűzenével foglalkozó szaklapról. Ezúttal a lap alapítóját, Dr. Gareth Dylan Smith-t kérdeztük, természetesen nemcsak a JPME-ről
Dr. Gareth Dylan Smith, a JPME alapítója és szerkesztője, a Bostoni Egyetem zenei adjunktusa (Assistant Professor of Music Music Education), a Limericks in Music Education alapítószerkesztője, illetve ez év elejéig a Little Kids Rock programhatékonysági igazgatója is volt. Mindezek mellett több rockzenekarban is dobol (Stephen Wheel, Eruptors, a Black Belt Jesus), és eddig több mint 80 cikket, könyvet, enciklopédiai bejegyzést publikált a zeneoktatásról.
– Miért érezték fontosnak 2017-ben, hogy elindítsák a JPME-t?
– Ez a történet 2014-re nyúlik vissza, amikor részt vettem a British Journal of Music Education vezetőségének az ülésén, ahol az egyik munkatársunk felvetette, hogy “a könnyűzene oktatásáról hol lehetne publikálni?”. Megdöbbentett, hogy a popzene oktatása és tanulása, ami nekem is a fő szakterületem, mennyire nincs napirenden. Ez is ösztönzött arra, hogy elindítsam a folyóiratot. Dr. Bryan Powell kollégámmal és barátommal kezdtünk el kiadót keresni, és végül az Intellect mellett döntöttünk, miután Dr. Lee Higgins barátunk elmondta, milyen szívesen publikálták ott majd egy évtizedig az International Journal of Community Music-ot. Az Intellect két éven át segített előkészíteni az új folyóirat. Nemcsak egy szerkesztőbizottság felállítását támogatták, de megjelentették a bemutatkozó számot is a Journal of Music, Technology and Education különkiadásaként. Végül 2017 januárjában jelent meg a Journal of Popular Music Education. A helyzet azóta persze sokat változott, hiszen a terület legjobb folyóirataiban találkozunk a popzene tanításával foglalkozó cikkekkel. Az International Journal of Music Education legfrissebb számának tizenegy írásából például négy foglalkozik a popzene oktatásával. Tehát világos, hogy paradigmaváltás történt ezen a területen, különösen Észak-Amerikában, ahol a zenei oktatásban évtizedekig fekete bárány volt a könnyűzene.
– Kinek a finanszírozásában jelenhet meg egy ilyen szaklap? Piaci alapon működhet vagy van támogatókra, szponzorokra van szükség a megjelentetéséhez?
– Részben az Association for Popular Music Education (APME) szponzorálja, így az APME tagjai minden számhoz digitális hozzáférést kapnak. Az induláshoz mi is kaptunk adományokat a Little Kids Rock-tól, az Institute of Contemporary Music Performance-tól, és természetesen az Intellect is jelentős részt vállal a működtetésből. A kiadvány költségei viszonylag alacsonyak, és nagy segítség, hogy a kiadó házon belül megoldja a kéziratok gondozását és a szerkesztését. A JPME egy ingyenesen is elérhető (open-access) kiadvány, de úgy éreztük, ahhoz, hogy a popzene oktatása az őt megérdemlő helyre kerüljön, szükség van egy ezt támogató, jól elérhető, nyomtatott termékre is.
– Kiknek szól ez a lap? A téma kutatóinak? A könnyűzenét oktatóknak? Zenészeknek? Szélesebb közönségnek?
– Ez egyrészt tudományos kiadvány a témával foglalkozó tudósok számára. Másrészt pedig a zenei oktatásban résztvevő tanároknak szánt tanácsokat adó mű is egyben. Kezdetben úgy gondoltuk, hogy az olvasók két széles rétege jöhet szóba: az iskolákban gyerekeknek könnyűzenét tanítók, és (a popzene iránt érdeklődő) leendő zenetanárokat tanító zenetanárok, illetve a felsőoktatásban résztvevő, könnyűzenével is foglalkozó olyan oktatók, akiket a pedagógiai szempontok is érdekelnek. Jelenleg úgy gondoljuk, hogy egyebek között érdemes foglalkozni a zenei nevelés szociológiai szempontjaival, a zenélés technikai oktatásával és a közösségi zenéléssel is.
– Milyen kitekintése van a lapnak a világra?
– A folyóiratot az Intellect az Egyesült Királyságban adja ki, de nemzetközi folyóirat annak ellenére, hogy csak angol nyelven érhető el. Az Egyesült Királyságban élő szerzők művei mellett, az Egyesült Államok, Finnország, Kanada, Hong-Kong, Svédország, Ausztrália, Malajzia és Norvégia is megjelent már a lapban.
– Milyen rálátásuk van akár Kelet-Európára, akár Magyarországra, mind könnyűzenei, mind könnyűzenei oktatás terén?
– A folyóiratnak nincs kapcsolata bizonyos országokkal és régiókkal. De örömmel fogadnánk a magyarországi vagy más kelet-európai kollégák jelentkezését, miként az ezekről a területekről érkező popzenei és oktatási témákat is.
– Magyarország számára sok tekintetben példaként is fontos a lapjuk. Például kaphatunk-e választ arra, hogy Amerikában mikor jelent meg a könnyűzene a közoktatásban?
– Ez attól függ, hogy mit értünk „könnyűzenén”. Dr. Andy Krikun tanulmányából úgy tudjuk, hogy a 1920-as években, amerikai középiskolákban már tanítottak népszerű tánczenéket, az 1930-as években pedig az akkor kedvelt katonai fúvószenekarok muzsikáit. Azonban csak az utóbbi évtizedekben jelent meg az igény arra, hogy az iskolai oktatásban újabb zenék is megjelenjenek a nyugati klasszikus zenék és különböző katonai kórusok, fúvós és egyéb zenekari művek mellett.
– Mi kellett ahhoz, hogy a könnyűzene beszivárogjon az oktatásba?
– Az oktatási rendszerek bármely államban azt tükrözik, hogy a politikai döntéshozók milyen értékeket és módszereket akarnak beültetni a következő generáció agyába. Ez alól a zeneoktatás sem kivétel.
Ifj. Halmos Attila
https://www.garethdylansmith.com/
