Norvégiában 2018-ban jelent meg egy tanulmány arról, hogy az egyre gyorsabban fejlődő technikai vívmányok – eszközök és szoftverek – miért nincsenek beépítve, avagy miért csak késve jelennek meg az iskolai zeneoktatásban. Talán két évvel később is felfedezhetők párhuzamosságok a norvég és a magyar viszonyokban.
Nem újdonság, hogy napjainkban egyre gyorsabban fejlődik a könnyűzenében is alkalmazható technológia, mind erősebb a szoftverek és profibb hardverek jelen meg. Felvetődik azonban a kérdés, hogy ezek az oktatásban is használható technológiák miért nincsenek beépítve, vagy miért csak késve, esetleg „lebutítva” jelennek meg például a zenei oktatásba? Norvégiában erre a kérdésre egy 2018-as tanulmányban keresték a választ, az ottani általános és középiskolai rendszerre fókuszálva. A vizsgálat négy zenetanárral készült mélyinterjúra alapozott, amelyekből kitűnt a négy fő akadályozó tényező is: költség, hozzáférhetőség, attitűd és használhatóság.
A tanulmány leszögezi: bár a vizsgálat eredményeiből arra lehet következtetni, hogy e négy tényező közül egyik sem fontosabb, mint a másik, viszont mindegyik potenciálisan meg tudja akadályozni a zenei technológiák iskolába történő megjelenésének folyamatát. A 2000-es évek elején zenében is használ programok és komolyabb teljesítménnyel bíró számítógépek csak professzionális hangstúdiók falai között voltak megtalálhatóak, míg mai már mindenki hozzáérhet ezekhez az eszközökhöz. Adott a lehetőség ugyanis arra, hogy egy diák hazamegy az iskolából, kinyitja a laptopját, amin zenét készít, kever, rögzít és exportál egy teljes dalt. Ezeket a lehetőségeket sok fiatal kihasználja, a cikk norvég példákat említve Kygo-t és Alan Walker-t említi, akik mindketten a hálószobájukban kezdtek el zenélni a laptopjukon, majd nemzetközi sztárrá váltak.
A költségek, vagyis a rendelkezésre álló pénz mennyisége tűnik az egyik legnagyobb akadálynak a könnyűzenében is elterjed technológiák iskolai megjelenésében Norvégiában (is). Ez a tényező többségében úgy jelenik meg, mint a szereplőktől független akadály, hiszen a költségeket nem mindig tudják közvetlenül szabályozni. Ez leginkább az intézmények fenntartóinak a hatásköre.
A norvég tanulmány úgy látja, hogy a hozzáférhetőség kérdésében nagy differencia van az oktatási intézmények között, mivel a pénzügyi források és a költségvetés kialakítása intézményfüggő. Egy szerényebb költségvetéssel dolgozó iskola sokkal nehezebben tudja megteremteni a technológiához való hozzáférés lehetőségét. Ez akár abban is megmutatkozhat, hogy régebbi berendezéseket kell használniuk, vagy éppen olcsóbb áron tudnak beszerezni eszközöket, amely miatt önhibájukon kívül alacsonyabb minőségű produkciókat tudnak létrehozni.
A harmadik akadály az attitűd. A kutatás végzői szerint ezt teljesen el kell választani az előző kettőtől (költségek, hozzáférhetőség), hiszen ez közvetlenül mutatja meg a résztvevők (elsősorban az intézményekben dolgozók) szubjektív gondolatait egy termékkel vagy egy szolgáltatással kapcsolatban. Itt már a zenetechnológiával kapcsolatos egyéni gondolatok, meglátások is előtérbe kerülnek, ami természetesen zenefilozófiai kérdéseket is felvet.
A negyedik akadály a használhatóság lehet, ami azonban tanulással áthidalható. Ez viszont szorosan kapcsolódik az időhöz. Azaz fontos kérdés, hogy mennyi idő áll a tanárok rendelkezésére, illetve mennyi idő alatt tudják elsajátítani az új technikai eszközök használatát, amit majd a tanítás során alkalmazniuk kellene. És, mint a tanulmány megemlíti, ezt egy újabb kérdés követ: a diákok mennyire tudják hatékonnyá tenni az adott terméket (hardvert vagy szoftvert) tantermi körülmények között.
Ifj. Halmos Attila
Forrás:
