A Poptanítás blogon olyan ismert és népszerű zenészeket mutatunk be, akik nem kizárólag a színpadon és a hangfelvételeken csillogtatják meg tehetségüket, hanem tudásukat átadják a tőlük tanulni vágyóknak is.
Mai vendégünk Kovács Linda. (Második rész.)
-
Hol tanítasz jelenleg?
-
2007 óta tanítok jazz-éneket intézményes keretek között. Jelenleg a váci Pikéthy Tibor Zenei Szakgimnáziumban tanítok 2011 óta, előtte hasonló jellegű intézményekben tanítottam szintén középfokon, valamint 9-10 éve visszajáró tanára vagyok a bodajki és sepsiszentgyörgyi nyári jazztáboroknak.
-
Mennyire fontos megkülönböztetni már az oktatás elején a stílusokat?
-
Mindenképpen fontos, hiszen más-más stilisztikai és egyéb jellemzői vannak az adott műfajnak.
-
Mit jelent jazz-éneket tanítani? Milyen oktatóanyagokból tanítasz? Milyen módszereket követsz? Mennyire viszed bele a tanításba a saját tapasztalataidat és tanulmányaidat?
-
Jazz éneket, vagy egyáltalán jazzt tanulni és tanítani számomra azt jelenti, hogy az adott stilisztikai eszközökkel és saját adottságaiddal hogyan tudod magad a rád legjellemzőbb módon kifejezni. A jazz száz éves történelme alatt hihetetlen módon alakult és fejlődött a műfaj. A csúcspont a 40-es évek bebop zenéje, amikor oly mértékben refolmálták a jazzt, hogy a mai napig az határozza meg a műfaj velejét. Azt gondolom, hogy aki ezt a zenét választja, annak legalább annyira létfontosságú kell legyen a jazz zene hallgatása, mint maga a gyakorlás. Ez a műfaj ’fül’ alapú, értem ezelatt, hogy teljesen más a tanulás módja, mint mondjuk a klasszikus zenében, ahol kotta szerint kell eljátszani azt, amit a szerző megírt. A jazz esetében is vannak természetesen kották, akár az adott dalról, vagy vannak különböző segédanyagok, oktatóanyagok, elsősorban az improvizációra vonatkozóan. Én magam leginkább a saját tapasztalataim után megyek, amelyben nagy hangsúlyt kap az improvizatív, minél tudatosabb gondolkodásmód, s ehhez kapcsolódóan foglalkozunk skálákkal, harmóniákkal, elemzéssel, hogy a növendék minél inkább megértse a dallam és harmónia kapcsolatát, s a dallamalkotás variációs lehetőségeit. Általában magam találok ki akár ritmikai, akár improvizációt elősegítő feladatokat, de természetesen fontos részét képezi a tanításnak a transzkripciók, azaz egy szóló leírása és eléneklése egy adott előadótól. Itt előnyben részesítem a hangszeres felvételeket, mert azok általában komplexebbek, mint egy énekes előadóé. Nagyon hasznos még Jim Snidero szaxofonos etüdsorozata, melyek tulajdonképpen megírt improvizációk különböző jazz-standardekre, azokat is vesszük a növendékekkel., valamint kihagyhatatlanok Charlie Parker szerzeményei, aki a bebop zene egyik atyja volt.
-
Melyek azok a képességek, amelyek elengedhetetlenek az énektanulásban? Tökéletes hallás? Tiszta hang? Szorgalom? Kitartás? Tehetség? Monotonítás-tűrés?
-
A szorgalom és tehetség elengedhetetlen. Az, hogy ezek milyen arányban állnak egymással, az egy nagyon fontos kérdés. Azt gondolom, a szorgalom magában foglalja a kitartást is, aminek egyben velejárója a monotonitás-tűrés is, tehát ez esetben összefüggenek ezek a képességek. A hallás, a tiszta hang véleményem szerint nem annyira kardinális kérdések, mert jó ütemben fejleszthetőek abban az esetben, ha van használható, de korántsem tökéletes alap. A tehetség pedig egy ajándék, amit értékelni lehet, de semmiképp sem csücsülni rajta, hanem fejleszteni magunkat, amennyire csak lehet.
-
Kik azok, akik ma jazz éneket szeretnének tanulni Magyarországon? Szerinted mi motiválja őket?
-
Többféle motivációt látok. Vannak, akik valóban ennek a műfajnak a szerelmesei, ezzel szeretnének professzionálisan foglalkozni, s célirányosan keresik ennek az útját, többnyire intézményes keretek között. Szintén intézményes keretek között találkozom azzal is, akik zenei vonalon szeretnének továbbtanulni, de nem klasszikus zenét, így a jazzre esik a választás, mint könnyű műfajra, mert adott intézményben nincs más. Ebből a „kényszermegoldásból” születhetnek komoly elköteleződések a műfaj iránt, de sokszor csak átmeneti állapot. Olyan tapasztalataim is vannak, főként a magántanításaim során, hogy valaki pusztán kedvtelésből, saját örömére kóstol bele ebbe a műfajba, mindenféle komolyabb célkitűzés nélkül.
-
Zeneileg nagyon tehetséges a magyar nép, ám ha a közízlést tekintjük, elkeserítő a kép. Mi a véleményed, miért?
-
Azt gondolom, erről elsősorban a zeneipar és a média kettőse tehet. Profitorientáltság szempontjából az egyszerűbb zenék az emészthetőek - jelen állás szerint legalábbis - ugyanakkor ha minőségibb zenékkel találkozna a köznép, szerintem azt is ugyanilyen elánnal fogyasztanák, egész egyszerűen, mert azt kapják, ahhoz szoknak hozzá. Leegyszerűsítve tehát a pénz, a profitszerzés, mint fő motívum lehet ennek az oka.
-
Hazánkban a könnyűzene oktatása ma már számos intézményben fellehető, a színvonal nagyon változatos képet mutat. Mit gondolsz, segítene-e egy egységes könnyűzenei iskolahálózat megteremtése és működtetése, hasonlóan a klasszikus zeneiskolai hálózathoz?
-
Ami a jazzoktatást illeti, abban már jó ideje egy összefésülődést tapasztalok, persze ez egy hosszabb folyamat, így vannak betömendő lukak, de talán egyre közelebb kerülünk egy nagyjából egységes, minőségi oktatáshoz. Ami miatt nálunk is nehéz a helyzet, az a színvonal változatossága, ahogyan te is említed. Ez a tényező kissé megnehezíti a tanárok helyzetét. A könnyűzenét oktató iskolákról is hasonló véleményeket hallok. Ami hazánkban eléggé jellemző sajnos, hogy nem kifejezetten kompetencia alapon van valaki tanári státuszban, hanem kapcsolati alapon. Azt gondolom, ha ezen változtatnánk, az is egy erősebb fellendülést és egységesebb színvonalat tudna hozni az oktatásban.
-
Eddig hány lemezed jelent meg és készülsz-e újabbra?
-
Három saját albumom van és kilenc lemezen közreműködöm. Azt gondolom, a jövőben lemezt már nem fogok csinálni, fizikai formátumút semmiképp, mert egyszerűen nincs rá piac. Sokkal hatékonyabb, ha a különféle felületeken mutatod magad, tehát egy zenei videónak már nagyobb értéke van, mint adott esetben egy teljes lemeznek, ami valahol szomorú, hiszen a lemez egy összefoglalása valaminek, egy fontos lenyomata. Változik a világ s változnak az igények, ezzel együtt kell haladnunk.
-
Vannak-e magántanítványaid? Hol érhetnek el azok, akit tőled szeretnének jazz-éneket tanulni?
-
Igen, vannak, a facebook zenész oldalamon megtalálhatnak az érdeklődők.
Fotó: Rieger Attila
