Amilyen egyszerű ezt a kérdést megfogalmazni, és amennyire könnyűnek tűnik elsőre erre értelmezhető választ adni, egy kis kutakodás után olyan gyorsan szembesülhetünk azzal, mennyire bonyolult problémát feszeget ez a kérdő mondat. Az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogramja évek óta tervezi egy Könnyűzenei Oktatási Kataszter (KOK) létrehozását. A Hangőr Egyesület az első lépésekkel maximum az alapokat tette le.
Az Alprogram 2016-os indulásakor már megfogalmazódott az az igény, hogy milyen jó lenne legalább azt tudni, kik tanítanak Magyarországon könnyűzenét. A Hangszert a kézbe programsorozat 2017. februári indulásával párhuzamosan pedig az is felvetődött, hogy nemcsak a könnyűzenei zenetanárokat, de amennyiben léteznek, könnyűzenei képzéssel foglalkozó intézményeiket is hasznos lenne valamiféle listába gyűjteni. Aztán a „Legyen a könnyűzene is mindenkié” című, 2017 őszén tartott konferencián, illetve az ennek köszönhetően létrejött Poptanítási munkacsoport összejövetelein is látszott, hogy az oktatók és intézmények mellett elengedhetetlen a témával bármilyen szinten foglalkozó szervezetek, felsőoktatási intézmények és kutatók összegyűjtése. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogram működésének első másfél évében megfogalmazódott az igény egy minél teljesebb adatbázis létrehozására.
A Könnyűzenei Oktatási Kataszter kialakítása előtt azonban felvetődtek további kérdések. A legfontosabb talán az, hogy kiket is tekinthetünk a könnyűzenei oktatás szereplőinek. Magyarul, hol a helye a jazz, a népzene, az elektronikus zene oktatóinak, vagy éppen mit kezdjenek a kataszter alapjainak lerakói a hang-, fény- és színpadtechnikai ismeretek, a hangszerkészítői tudás átadására vállalkozókkal, vagy éppen a dalszerzés tanítására, netán a könnyűzenéhez nélkülözhetetlen menedzserismeretekkel kapcsolatos képzésekre vállalkozókkal. Nem titok az sem, hogy menetközben hasonló kérdésként vetődött fel a mai könnyűzenében már nélkülözhetetlen szoftverek ismeretét átadni képesek státusza tekintetében is.
Mivel a fenti kérdések többségében még nem születtek egyértelmű szakmai konszenzusok, a KOK kialakítása során az NKA kollégiumi struktúráját vették figyelembe az adatbázis összeállítói. Azaz, mivel a jazz mind a Könnyűzene, mind a Hangfoglaló Program Kollégiumának pályázataiban hangsúlyosan megjelenik, a népzene viszont a Halmos Béla Program „területe”, a KOK-ba a jazz oktatói és képzőhelyei bekerültek, miközben a népzenével foglalkozók csak akkor, ha valami a könnyűzenei kapcsolatukra is utalt. Ez utóbbi szempont egyébként a komolyzenei képzésben résztvevő oktatókra is igaz volt, azaz, ha jelezték, hogy könnyűzenével is foglalkoznak, akkor bekerültek az adatbázisba. A hangtechnikát és a hangszerkészítést és –javítást oktatók azonban egyelőre kimaradtak a listából, viszont a képzőhelyek – alacsony számuk révén – bekerültek a felsorolásba. Ugyanez vonatkozik a menedzserismeretek és a speciális szoftverismeretek oktatóira is, miközben a dalszerzésre vállalkozó kevesek benne vannak az adatbázisban.
A KOK összeállításának egyik fontos tanulsága: tévedés azt gondolni a könnyűzenét leginkább magánúton oktatókról, hogy mivel többségük nem hivatalosan tanít, igyekeznek rejtőzködni a nyilvánosság elől, és inkább csak az ismerőseik révén próbálnak tanítványokat toborozni. Az első gyűjtés után 538 nevet (intézménynevet vagy oktatót) összegyűjtő lista 75%-a könnyűzenét oktatókból áll, akiknek jelentős része nem intézményi, hanem magánórák keretében tanít valamilyen hangszert.
A KOK adatai első körben a világhálón elérhető, nyilvános információkra támaszkodnak. Második lépésként megtörténhet az adatok letisztázása és egyben kiértékelése, majd ezt követheti egy olyan pontosítás, ami után megnyílhat annak a lehetősége, hogy a GDPR előírások betartása mellett, legalább az Alprogram kutatásaihoz és eseményeihez használni lehessen ezt az egyébként a maga nemében egyedülálló és hiánypótló listát.
Fotó: HAK!
