2020. május 22. írta: Rozsonits Tamás

A kedvencem a mesterem

A Poptanítás blog sorozatában olyan ismert és népszerű zenészeket mutatunk be, akik nem kizárólag a színpadon és a hangfelvételeken csillogtatják meg tehetségüket, hanem tudásukat átadják a tőlük tanulni vágyóknak is.

Mai vendégünk Fehér Géza.

Szolnokon születtél és nőttél fel. Hogyan és mikor érintett meg a zene?
8-10 éves lehettem, amikor ez bekövetkezett. A nővérem hét évvel idősebb nálam, és ő hallgatott állandóan zenét, jó zenét. Floyd, Purple, Hendrix. Tesla B 90-es szalagosmagnó, rádióból mikrofonnal felvett zenék, ahogy azt kell.
Kik voltak akkoriban a kedvenceid?
Inkább magyar zenéket hallgattam, még nem értem meg a progresszívebb brit, amerikai zenékre, de ez később azért megérkezett. Magyaroktól mindent, ami akkoriban megjelent, Korál, HBB, Edda, P. Box, Mobil, Karthago, stb. (Az Omegát, meg a Hungariát nem szerettem.)
Hány éves korodban és miért kezdtél el gitározni? Hogy fogadta ezt a döntésedet a családod?
Egy kórustáborban voltam Egerben 1987-ben, mivel énekkaros voltam a szolnoki Gépipariban. Ott egy pár srác gitározott akusztikus gitáron, és nem voltam rest én is kipróbálni. Megnyugtattak, hogy két hét és tudni fogok. Kicsit elnyúlt ez a fázis. A szüleim jól fogadták. Eleinte. Sokszor fent voltam éjfél után is ’gitározni’ és álmos szemekkel rámnyitottak, hogy „hagyd má’ abba Öcsikém”!
Szolnok mindig híres volt a zenei életéről. Milyen zenekarok koncertjeire jártál?
Exit, Udvari Bolondok, Lady Macbeth, meg leginkább mindegyikre, akik Szolnokra látogattak, vagy szolnokiak voltak.
Hogyan és mikor kerültél be először zenekarba?
Legelőször a barátaimmal alakítottam zenekart, gyakorlatilag semmit nem tudtunk erről a dologról, sokat próbáltunk, és sok mindenre rájöttünk. Jó lett volna egy mentor, de akkoriban mindenki csak egy zenekarban játszott és a tapasztalatok kincsek voltak, amit nem osztottak meg csak úgy.
Milyen helyi csapatokban gitároztál?
A Cukrosbácsik zenekar következett ezután. Glam-rock szerű, vicces-szöveges, amolyan csajozós zenekar volt kifelé, de nem csajoztunk amúgy. Már a Lord előtt is felléptünk, ami hihetetlen nagy szó volt. Innen dezertáltam az Exitbe, ahol már országosan is meg tudtuk mutatni magunkat. Turnéztunk egy Wartburggal, a Ricse előtt játszottunk párszor, lemezt vettünk fel, amit ki is adtak… aztán csináltunk egy feldolgozás-zenekart a Crossroad-ot ’92 körül. Ez a fajta zenekarosdi akkor még nem is nagyon létezett, mindenki a saját zenéjét nyomta. Kaptunk is csóváló tekinteteket, de elkezdték szeretni, mert mindenki megtalálta benne a kedvencét, és mivel sokat játszottunk egy szolnoki klubban, egyfajta gyűjtőhellyé vált, összehozta a helyi zenészeket, sok jó emlék fűződik ahhoz az időszakhoz.
Mikor és hol kezdted a gitár-tanulmányaidat? Kik voltak a tanáraid?
1992-ben, az OSZK-ban (Országos Szórakoztatózenei Központ – a szerző) kezdtem tanulni id. Tornóczky Ferencnél. Ő mutatta meg, hogy hol található egy kottában a C hang. Amúgy sejtettem, hogy ott van, de mivel addig csak műszaki, gépészeti iskolákba jártam, nem nagyon foglalkoztam ezzel. 1996-ban felvettek a Jazz-tanszakra. Ott Babos Gyula, László Attila és Horányi Sándor voltak a tanáraim.
Kik azok a gitárosok, akik a legnagyobb hatással voltak rád?
A nyolcvanas években Fischer Laci, Tátrai Tibusz, Slamó, Bencsik Samu, a teljesség igénye nélkül. Érdekes, hogy az Iron Maiden, Metallica stb. gitárosok nem villanyoztak fel. Satriani bolondított meg az érettségi körül. Malmsteen, Steve Vai őrült is lettem, mint mindenki, aki akkoriban gitározott. Később nézett be az életembe Paul Gilbert, Reb Beach társaságában. Jazz téren egyértelműen László Attila, még ’92 nyarán. Láttam gitározni az egri táncdalfesztiválon, ahová egy barátomat kísértem el. Volt szerencsém napokig ott lenni a próbákon, majd a fő eseményen is. Számomra teljesen idegen volt minden. Kottából játszanak, improvizálnak, mindig más, és mindig jó. Ha az az élmény nincs, valószínűleg máshogyan kanyarog az életem.
Mikor költöztél Budapestre? Hogyan kerültél bele a fővárosi zenei életbe?
Ez után két héttel költöztem fel. Akkor még javában ment a Crossroad, hétvégenként hazajártam játszani. A zenei életet Pesten nem kapkodtam el, alig volt zenekarom. Valahogy nem indult be rögtön. A Jazz-tanszak után kezdtem el többfelé „szessönködni”. Egyik hozta a másikat, ahogyan ez lenni szokott.
Rockzenekarokban gitároztál, a tanulmányaid alatt mégis jazzt tanultál. Miért?
Prózai okai vannak. Nem létezett akkor még pop-rock suli. Azt tudtam, hogy képeznem kell magam, mert megálltam egy ponton, mivel nem voltam sehol elméletben. Sok mindent el tudtam játszani, de csak úgy és máshogy nem. Ez egy természetes igény, szerintem minden művészeti ág esetében.
Létezik-e egyáltalán a stílusok alapján megkülönböztetés vagy minden stílusban el kell igazodnia egy felkészült muzsikusnak?
Szerencsére jó sok átfedés, átjáró van a stílusok között. Mindenki maga dönti el, hogy mennyi tudást szed fel magára. A jó irány szerintem az, hogy legyen ez egy végtelen folyamat. De, ha valaki 100 éve egy zenekarban játszik, sikeres, megy a szekér és nem teszi tűvé a hangszert, akkor nem muszáj és kell – saját megítélése szerint sem - jazzt, meg klasszikust tanulnia.
Milyen zenekarokban és produkciókban vettél részt?
A legismertebb ’híres’ zenekar a Hobo Blues Band volt. Majd hét évig nyomtuk együtt. Ezen kívül és ezzel együtt Kitty Hawk, Lucky Blues Band, Szörp, BJO, MAO, Caramel, Cool Miners, Big Fat Mama, Hevesi Tamás, István a király produkció, Keresztes Ildikó, Király Viktor, Kovács Kati, Kozma Orsi, színházi produkciók, nagyzenekari produkciók közreműködőjeként, és ami most nem ugrik be.
Jelenleg hol zenélsz?
Vastag Csabánál sokat, az öccsénél Tamásnál nem annyit, de van mikor mindhárman együtt is láthatóak vagyunk.
Mikor és hol kezdtél el tanítani?
Elég régen, még Szolnokon. Az beszédes, hogy 150 ft volt egy óra. (Vagy 100.) Intézményes keretek között az ETÜD zeneiskolában 2009-2011 között.
Vállalsz-e magántanítványokat?
Igen, azóta is vannak magán-növendékeim.
Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó zenetanárnak a véleményed szerint?
Csak címszavakban… alázat, türelem, pontosság, lojalitás, szerénység, empátia. Persze ezektől éppen nem tanul meg senki gitározni. Fontos, hogy kivívd a tiszteletet, ne követelj, csak kérj, és mindenkinek személyre szabottan oktass.
Mi a fontosabb a zenetanulásban: a tehetség vagy a szorgalom? A kettő kiválthatja egymást?
Nem, sosem. Szorgalom kell, nagyon sok, némi tehetséggel. Ez így profánul hangzik, de valahol itt az igazság. Meg ez egy kimeríthetetlen vitaforrás.
Teljesen kezdőkkel vagy a már valamilyen tudással rendelkezőkkel szeretsz inkább foglalkozni? Miért?
Inkább az utóbbi. Volt alkalmam teljesen kezdőkkel is találkozni. A dolgot az bonyolítja, hogy képtelenség megítélni 0 tudásnál, hogy hol fogunk tartani egy év múlva. Lehet, hogy ugyanott, lehet, hogy élmény érezni, hogy haladunk. Az előbbi szerintem senkit sem motivál.
Milyen anyagokból oktatsz?
Leginkább attól függ, ki merre szeretne elindulni, mit kell befoltozni. Személyre szabottan döntök, hogy kinek mi lesz a megfelelő.
Mi az a csak rád jellemző, egyéni íz, amit beemelsz az oktatásba?
Ezt nem az én tisztem eldönteni, még a végén elfogultnak tűnnék. Fontos, hogy megkedveljék, még jobban szeressék azt, amit tanulnak. Mindenkinek fogni kell a kezét, terelni, vezetni. Mint mikor egy látássérültet átvezetünk a zebrán. Nem cibáljuk, nem húzzuk vissza. Vezetjük.
Mi a véleményed a könnyűzenei iskolákról a nagyon sok szintű választékot tekintve?
Jó dolognak tarom, hogy már jó ideje ez is egy elfogadott műfaj, és még tanítják is. Nem is akárhogy. Bármikor beiratkozhatsz, bármelyik hangszert megkapatod, próbaterem, zenekar, stúdió… mind-mind olyan dolgok, amik régen utópisztikusak voltak Magyarországon. Talán a tűz, a minden áron való akarás, ami az előbbiek miatt nincs meg a nebulókban. De emellett a görcs is megszűnhet, ami a zenészségnek biztosan jót tesz.
Véleményed szerint megoldást jelentene-e egy, a klasszikus állami zeneiskolák mintájára létrehozott könnyűzenei oktatási rendszer?
Mindenképpen igen. A könnyűzene 60-70 éve jelen van. A sztereotip gondolkodás állhatott ennek útjában. A nyugati országokban ez nem kérdés, de ott is klasszikus képzéssel kezdenek, majd ’szakosodnak’, most már gyakorlatilag bármerre. A zene bárhogy zene, oktatási rendszertől függetlenül. Majd mindegyik zenei stílus nagymamája a klasszikus zene, vagy némely esetben az ember töretlen önkifejezési vágya.
2008-ban jelent meg az első szólólemezed. Várhatunk-e új anyagot tőled?
Jövőre leszek 50 éves. Össze fogok rakni egy anyagot, de még konkrét ötleteim nincsenek. Azt tudom, hogy jó lesz…
Rengeteg zenekarban és előadókkal muzsikáltál együtt, mindenféle műfajban a Budapest Jazz Orchestrától a Hobo Blues Bandon keresztül a Szörpig. Mire kell odafigyelni, ha egy új közösség társaságában kezdesz el muzsikálni?
Hogy ne késs el az első próbáról… (vicc). Elcsépelt gondolat, de a csapatban gondolkodás a legfontosabb. Ez egoistáknak nehezebb. Legyen a másik mindig egy kicsit fontosabb, mint te. Ezt gyakran megérzik, és visszakapod kamatostul.
Milyen hangszereket és kiegészítőket használsz?
25 éve velem van egy Fender Stratocaster, ami egy kicsit modifikált, így (majdnem) minden stílusban megfelelő. Továbbá egy Ibanez akusztikus gitár, amire ugyanez érvényes. Erősítő téren Mesa Boogie Mark IV, hasonló előfokkal. Ebből is látszik, hogy nem vagyok egy nagy gyűjtő, sok pályatársammal ellentétben. Én elég gyorsan megtaláltam a cuccaimban, amit hallani akarok.
A járvány miatt talán az előadóművészek munkalehetőségei csorbultak a leginkább. Látsz-e valamilyen megoldást, ha majd feloldják a korlátozásokat?
A világ egy kicsit pályát váltott, semmi nem lesz pont ugyanolyan, mint eddig volt. Csak egy megoldás van, türelmesen várni, mint az elmúlt 3-4 hónapban. Ha van egy rendelet, pl. az, hogy nem lehet rendezvény, akkor nem sok választásunk van. Reményeim szerint visszaszivárgunk lassan-lassan a színpadokra. és természetesen a koncertszervezők aktivitását várom minél jobban… J
Oktatsz-e online és ha igen, hogyan találhatnak meg az érdeklődők?
Évek óta oktatok olyanokat, akik az ország másik felén élnek, így ez a módszer marad, és szerintem 90%-ban működőképes. Ugyanúgy hatékony, használható. Az együtt játék kivételével minden megoldható.