2020. május 01. írta: Rozsonits Tamás

A kedvencem a mesterem

A Poptanítás blogon olyan ismert és népszerű zenészeket mutatunk be, akik nem kizárólag a színpadon és a hangfelvételeken csillogtatják meg tehetségüket, hanem tudásukat átadják a tőlük tanulni vágyóknak is. Mai vendégünk a soproni dobos-klasszis, Hoffer Péter.

Nem hiszem, hogy nálad bárki is korábban kezdte a hangszeres tanulást. Hogyan kezdődött és miért épp a dob?
Két éves koromban indult “puff-kloffolással”, aztán meggyőző elszántságomat konstatálva, szüleimtől négy éves koromban megkaptam az első dobfelszerelésemet, melynek elődleges célja persze zenei fejlődésem támogatása volt, de jelentős szerepet játszott a döntésben az egyéb szobabútorok megóvása is.
Van-e valamilyen életkori határ, amit javasolsz, ha valaki dobolni szeretne tanulni vagy a gyerekét taníttatni?
Az emberek többsége jellemzően eltérő életkorban éri el azt az érettséget, mely képessé teszi 40-50 perc odafigyelésre. Ez az életkor saját és kollégáim tapasztalata alapján általában 6-8 éves kor közé tehető. Plusz-mínusz egy, másfél év ritkán, előfordulhat. Ezt a kort egyébként csak a kezdésre alkalmasnak, mintegy bemelegítő szakasznak nevezném. A robbanás és a profivá válás lehetősége azonban 12-18 éves kor közé tehető.
Kik voltak a mestereid?
Kezdetben hallásból nagyon sokat doboltam apám lemezeire, (Beatles, Police, Whitesnake, Deep Purple stb.).
Szükséges-e tanárnál tanulni, ha valaki komolyan a zenész-pályára készül és meddig?
Manapság a világhálónak köszönhetően, nagyon sok minden megtanulható akár tanár nélkül is, de amit tanár nélkül nehéz jól elsajátítani, az a helyes ütéstechnika, annak érdekében hogy izületeink 50-60 éves korban is bírják majd a terhelést. A másik a hangszer helyes megszólaltatásának elsajátítása, ami elengedhetetlen a profi világban. Ráadásul minden fiatal zenész több hangot érez bele egy-egy muzsikába, mint amire szükség van ahhoz, hogy hasson, ezért az sem baj, ha néha ezt a “túltengést” a tanulási időszak elején a tanár moderálja.
Milyen zenekarokban játszottál és most hol dobolsz?
Paranoid, Moby Dick, A Kert, Brazzil, Hungarica, Demjén Ferenc Zenekara, Hobo és Bandája, jelenleg pedig lassan 15 éve Rúzsa Magdi zenekarát “szomorítom”.
A színházi muzsikálásba is belekóstoltál: mennyiben más feladat a zenekari árokban játszani, mint a színpadon?
A színházban a nagy feladatoz az jelenti, ha klasszikus zenészekkel játszol együtt. Az alkalmazkodás és az alázat itt is kulcsszó, de a könnyűzenei és komolyzenei világból adódó eltéréseket szinkronba kell hozni. Általában pedig van karmester is, aki a “főnök”, így az irányító szerep is át kell “sajnos” adnom.
Az American Institute of Music bécsi iskolájában diplomáztál. Mutasd be kérlek az intézményt és meséld el, hogy kerültél oda?
Az A.I.M. egy Los Angeles-ben működő, nagy nevű iskola bécsbe kihelyezett tagozata volt. Akkoriban nagyon más zenei megközelítéssel találkozhattam az amerikai zenészekből alakult tanári karban. Komoly hangsúlyt fektettek a gyakorlaton alapuló oktatásra így az egymásra utaltságot is erősítő csoportos zenekari gyakorlatokra. Madarász Gábor, Madi végzett előttem két évvel ebben az iskolában, ő javasolta érettségi után, hogy próbáljam meg én is, mert nagyon jó iskola.
Kik és milyen anyagokból tanítottak ott téged?
Nagyon sok tanár tanított, minden tantárgyra jutott más-más mester, de év közben is cserélődtek tantárgyon belül is, annak érdekében, hogy többféle rálátást kapjunk a zenére.
Diploma után megalapítottad az iskoládat, a soproni Hoffer Sulit, amely mind a mai napig kiválóan működik. Milyen állomásokon át jutottál el a sulival a mai szintre?
Kezdetben, de csak rövid ideig egyedül tanítottam, úgy éreztem, túl hasznos tudásanyag ez ahhoz, hogy csak nekem legyen meg. Összeraktam az alapot, mely egy 9 tankönyvből álló sorozat. Aztán nagyon hamar csatlakozott hozzám Szolcsányi Szabolcs barátom, akinek rettentő tudásvágya is fokozta az iskolába vetett hitet. Sokat ötletéltünk, kísérleteztünk, mit hogyan lehet hatékonyabban átadni a tanítványoknak és Szabolcs sokat segítetett akkor is, amikor én már sokat jártam Budapestre zenélni, ő tartotta a “frontot” itt Sopronban a Hoffer Suliban. Később aztán megérkezett a többi hangszer is zenészbarátok csatlakozásával az iskolához. (Gitár, basszusgitár, zongora.) Jelenleg nyolc oktatóval működik az suli. (Tancsákné Buczkó Boglárka, Tancsák Csaba, Tujmer Géza, Kárpáti Péter, Rajkai József, Bodoki Péter, Szolcsányi Szabolcs, Hoffer Péter.)
Saját módszert oktatsz, vagy az A.I.M. anyagát, esetleg vegyítve?
Minden tanár egyénileg és személyre szabva állítja össze az anyagát úgy, hogy közös pontokat tartva, a zenekari gyakorlatokba és kiskoncertekbe, amikor eléri azt a szintet, minden tanuló be tudjon csatlakozni.
A Hoffer Suli szerves egységet alkot a Hoffer Hangszer üzlettel és webshoppal. Mennyire segíti és egészíti ki egymást ez a két intézmény?
Az iskola létrejötte gyorsan generálta a hangszerbolt iránti igényt. Kezdetben csak kiegészítőkkel foglalkoztunk, mint például a dobverő, gitárhúr, pengetők, később már a hangszereket is nálunk vásárolták kezdetben a tanulók, majd a városban és a környező településeken élő zenészek. Ma már komoly webshopot is működtetünk, melyben a “főprofil” a dobok, azon belül is a TAMA kapják a főszerepet.
Hány évig tart, amíg valaki eljut egy önálló szintre a dobolásban?
Az leginkább attól függ, mennyi munkaórát szeretne beletenni a gyakorlásba, de egy átlagos, időben is teljesíthető hozzáállással, egy-másfél év alatt sikerülhet.
Mesterkurzusokat is tartasz: itt mire nyílik lehetőség? Mennyire személyre szabottak ezek az órák?
A sok koncert miatt mostanában nincs erre sok időm. A haladóknak tartott privát órák annyiban eltérőek a suliban kollégáim által tartott, általában kezdő vagy középhaladó óráktól, hogy itt nem a tanuló személyére szabom az órákat, hanem a saját magaméra. A lényeg tehát az, hogy azt tanítom amit, ahogy én dobolok, amit az évek során sikerrel alkalmazok. Legyen az zenei megközelítés, hangszerelés, technika stb.
Országos hírűek a Hoffer Suli gálekoncertjei, a “Sopron Zenél” rendezvények. Itt a növendékeid professzionális koncertkörülmények között, híres zenészek társaságában, nagy közönség előtt léphetnek fel. Mennyire inspirálja ez őket? Megad-e esetleg az erre a koncertre készülés egy éves programot a tanárok és a zanulók számára?
Óriási inspiráció és egyben ünnep a fiatal zenészek számára. Jó látni a hónapokig tartó felkészülést, a koncert előtti izgalmat, a szülők, barátok előtti fellépést és az ezt követő sikert és tapsot. Az éves SOPZEN “menüje” az egyik alappillére az oktatott anyagnak az iskolában.
Nagyon sok zenész tanult/tanul nálad. Szükség van ennyi trónkövetelőre?
A hangszeres képzés és az ebből következő zenélés már nem csak erről szól. A tőlünk Nyugatra fekvő országokban sokkal többen zenélnek és birtokolnak hangszert, mint hazánkban, valószínűleg nem azért, hogy ebből éljenek, hiszen ennyi profi zenészt nem tud eltartani a piac. A zene segít a napi stresszoldásban, kicsit kizökkent a “való világból”, lelazít, sikerélményt ad és még sorolhatnám, de meggyőződésem, hogy a boldogsághoz vezető egyik út az, amit zenének hívnak.
A mostani járványhelyzetben hogyan működik az iskola? Van-e lehetőség online tanulásra nálatok és ha igen, hogyan lehet benneteket elérni?
Természetesen online formában minden tanárunk tanít és jelentkezni ebben az időszakban is lehet, a legegyszerűbben mailben: info@hofferhangszer.hu vagy telefonon: 30-9372-440 számon, itt minden jelentkezőt rövid információcserét követően a megfelelő tanárhoz tudok delegálni.
Mindhárom fiad dobol. Mennyire más élmény a saját gyerekeidet oktatni? Szigorúbb vagy elnézőbb vagy velük?
Nem is oktatásnak hívnám ezt, inkább együtt dobolásnak, néha zenélésnek, aminek a végén átbeszéljük, mi volt jó, mit lehetett volna és hogyan, még jobban csinálni. Nem nagyon fogadják el a kritikát, én pedig megfelelően türelmetlen lennék velük, ha a klasszikus értelemben vett oktatást alkalmaznám az esetükben. Így viszont jól működik, de talán a legnehezebb feladat.