2020. március 13. írta: Rozsonits Tamás

Pálmai és Pálmai Dobakadémia

Pálmai Zoltánt nem kell bemutatni a hazai rockzene ismerőinek: a legendás Kovács Gyula-növendékek egyike, elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolát és ő az egyetlen, aki mindhárom „Fekete Bárány” zenekarban megfordult: dobolt a P. Mobil, a Hobo Blues Band és a Beatrice zenekarokban, de a P. Box, az Illés és még rengeteg produkció ritmusvilágának kialakításáért is ő volt a „felelős”. Ez év januárjának első napjaiban, 42 év elteltével visszatért anyazenekarába, a P. Mobilba. Emellett tanít a nevét viselő dobakadémián.

A Pálmai és Pálmai Dobakadémia 2008 óta működik, olyan ragyogó tanár-kollégákkal, mint Weszely János, Berdisz Tamás és Pusztai Csaba. Kiváló zenészek és nagyon jó pedagógusok. Közösen létrehoztunk egy olyan alkotói közösséget, amely mára már egy brand Magyarországon. Nagyon sokan járnak hozzánk hat évestől hatvanig, mindegyiküknek egy a kívánsága: szeretnének megtanulni dobolni.
Milyen szakanyagból oktattok?
Vannak nemzetközi standardok, amiket lehetetlen megkerülni. A klasszikus alapokat nem szabad kihagyni! Onnantól kezdve aztán a határ a csillagos ég. Mindannyian azt valljuk, amikor elindulsz felfelé a tudás elsajátításában, aztán megtorpansz, akkor kell szélesíteni a sperktrumot. Hasonlóan, mint a nyelvtanulásban, vagy bármiben, amibe nagyon sok energiát kell fektetni. És: gyakorolni-gyakorolni-gyakorolni, amíg van rá idő!
Hogyan lehet áthidalni a kezdetekkor azt az időszakot, amikor még nem jönnek a hangszeren az élmények, a sikerek, viszont adott a sok lélekölő gyakorlat?
Fanatizmus kell hozzá és szerencse. Fontos, hogy jól dobolj, jó zenekarod legyen, a kedvenc zenédet játszhasd, hiszen – mint tudjuk – két féle zene van: egy, amit otthon hallgatsz, a másik, amit játszol. Szerencsés esetben ez a kettő találkozik, és abban lehetsz sikeres, amit szeretsz és amit játszol. Ha jó a zenekar, azt mondom: elmegyek játszani. Ha rossz: elmegyek dolgozni, az viszont belülről megöl téged. Mindig játszani kell!
Van-e a dobtanulásnak alsó életkori határa?
Igen, mégpedig a fizikai adottságok miatt. Amikor már tudsz ülni, a két lábad leér a földre és a dobverőt is elbírod, valamint bizonyos matematikai fogalmakhoz tudod társítani azt, ami a kottában áll. Egy négy éves kisgyereknek hiába magyaráznám, hogy a nyolcad után tizenhatod és harmincketted következik, mert azt sem tudja, mi az a nyolcad, mik a törtek. Amint össze tudja rakni, amit hallani és látni kell, kezdődhet a gyakorlás. Az, hogy tehetséges-e, még mindig nem derül ki. Ha valaki rettenetes gyorsan dobol, számomra csak azt jelenti, hogy sokat gyakorol, nem azt, hogy tehetséges dobos.
Mit jelent az, hogy valaki tehetséges dobos?
Azt, hogy rendkívül ízlésesen borzasztó keveset, odaillőt játszik. Ehhez mély zeneirodalmi ismeretek szükségesek, rengeteg zenét kell hallgatni és jó ízléssel rendelkezni. Ezek fölött rendelkezni kell magabiztos technikával, amit vagy használsz, vagy nem. Legyen szíved oda NEM beütni az egyet. Beüthetnéd, de mégsem. Amatőr koromban én is elképzeltem, hogy például A Főnix éjszakájában Ian Paice mit dobolna. Egyszerűbb lett volna, ha tudom, nem? Érdekes játék. Milyen jó lett volna leszedni, amit Ian Paice feldobolt a Főnix éjszakájára. Igaz? Mást nem tudsz tenni, megtanulod Ian Paicét, Steve Gaddet és a többieket. Megpróbálsz az ő fejükkel gondolkodni. Mindenkinek minden nem állhat jól, de bizonyos szituációkban bevillanhat, hogy: hú, ezt már hallottam valahol, és azokat az apró dolgokat fogod beépíteni saját magadba.
A tanár-diák viszony egyrészt egy bizalmi helyzet, jó esetben ezen túl szinte példaképe is a tanulónak a mestere. Nálad is így működik ez?
Egyértelműen Kovács Gyula a mesterem. Itt lóg a képe a falon. Nem biztos, hogy mindenben egyetértettünk, az sem biztos, hogy mindent tőle tanultam, de számomra ő a mintapedagógus. Ahogy a verőt megfogta, amilyen zenéket tudott leírni, felejthetetlen. Nemrég Kőszegi Imrével találkoztam és azt mondta: figyelj, Zoli, ahogy dobolsz, te emlékeztetsz a legjobban Gyulára, jó értelemben. Ez valószínűleg azért van, mert olyan mélyen bennem dolgozik az, hogy lehetne még jobban tanítani.
Fontos az, hogy a növendéked úgy doboljanak, mint te?
Nem! Úgy doboljanak, amilyenek ők maguk, de én megmutatom nekik, hogy ezt ne, azt igen, itt fejlődj, arra figyelj. Egyrészt erre van már fülem, rálátásom. Sokkal jobb két méterről nézni egy dobost, mint belülről, mert te magad nem hallod saját magadat. Egy festményt is jobban értékelsz tíz méterről, mert van rálátásod.
Miért kezdtél el tanítani?
Pálmai Gábor barátommal, aki a Tam-Tam Dobcentrum tulajdonosa, beszélgettünk, hogy a névrokonság ürügyén milyen jópofa dolog lenne együtt létrehozni valamit. Elindítottuk az iskolát, Gábor a hangszerekben segített, megtaláltuk Zuglóban ezt a tornatermet, aztán elkezdtük kialakítani és berendezni. Mi magunk, a tanári kar, kétkezi munkával. Ez még jobban összehozott minket. Jó itt a légkör, mert szeretet van, tisztelet és odafigyelés egymásra.
Hogyan lehet ide jelentkezni?
Megtalálnak minket az érdeklődők. Tudják, hogy itt négy tanár oktat. Lehet regisztrálni a tanárokhoz, mind a négyen mást-mást tanítunk és nem csak itt. Az is nagyon fontos, hogy egy tanár tetten érhető legyen. Lehessen megnézni a tanáromat szombat este, hogy csak a szája jár, vagy tényleg tud dobolni. Mert a dolog ott dől el. Ez nem internetes oktatás, hogy küldd a pénzt és akkor kapod a leckét, amit amúgy úgy másoltam ki valahonnan. Nálunk arról az élményről van szó, hogy nézd, ott dobol a tanárom! Ja, meg ott is dobol!
Hogyan sikerül megőrizni az egyensúlyt a laza zenész és a dobtanár között?
Nálunk mindenki tegez mindenkit, ezt már első alkalommal felajánlom, de a tiszteletet megkapjuk. Nincsen poroszos rend, nincs szükség fegyelmezésre. Magától alakul ki ez így. A mester és tanítványa viszonyrendszer.
A tanár dönti el, vagy a növendék érzi, hogy mennyit és meddig kell tanulnia?
Te tudod a választ arra, hogy mikor van kész valami? Soha nincs! Olyanra már volt példa, hogy azt mondtam egy tanítványomnak, hogy én neked már nem tudok mit tanítani, menj át Berdisz Tomihoz. Szomszéd ajtó.
Általában mennyi idő kell a már szemmel látható eredményekhez?
Két-három év alatt komoly előrehaladás érhető el, ám ahhoz a fogakat összeszorítva folyamatosan gyakorolni kell. Igen ám, de ki teheti ezt meg manapság? Játszol zenekarban, dolgozol, hogy mindezt finanszírozni tudd… hol jut ma hozzá egy huszonéves fiatal, hogy napi nyolc órát gyakorolhasson? Nekem sem sikerült megtalálni ennek a hármas egységnek az egyensúlyát soha életemben. Meg aztán az is előfordul, hogy nincs kedved gyakorolni. Nem sikerül a figura sokadszorra sem, odavágod a dobverőt. Abban nagyon könnyű bízni, ami megy. Abban hinni, ami nem megy most, de majd biztos jó lesz valamikor, oda kell az erő. Akkor kell egy jó tanár és a sok gyakorlás.