A hazai könnyűzenei képzés állt a fókuszban az idén 30 éves debreceni Rocksuli és az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogramjának közös, „Könnyű/Zenét/Tanulni” című konferenciájának, amelynek a debreceni Ifjúsági Ház adott otthont november 28-án. Három szekcióban, összesen tizenegy előadás hangzott el a nap folyamán.
Both Miklós: Polyphony Project – Digitális eszközök jelentősége a népzeneoktatásban
Both Miklós előadóművész, zeneszerző, népzenegyűjtő egy alapvetéssel kezdte előadását: kiemelte, hogy minden népzenének, ahogy a beszélt nyelveknek is, van egy szókészlete, melyet meg kell tanulni ahhoz, hogy megértsük. Ez vezérelte a Polyphony Projectet, amikor 2014-ben megkezdték a terepmunkát Ukrajnában. A gyűjtés magán kezdeményezésből indult, majd tudományos kutatássá vált, melynek tárgya az Ukrajna-szerte még fellelhető folklórkincs megörökítése. Az elmúlt években 136 faluban közel 5000 dallamot vettek fel a harmincfőssé bővült, szakemberekből álló csapattal, melyet nem csak néprajzkutatók és zenészek alkotnak, hanem filmesek, hangtechnikusok és informatikai szakemberek is közreműködnek, így valódi interdiszciplináris kutatásról van szó. A gyűjtés különlegessége, hogy nagyon magas minőségű felvételeket készítenek, melyek mind képi világukban, mind a hangsávokat tekintve páratlan élményben részesíti a hallgatót: a tradíció és a modern digitális világ találkozásának élményében. Mivel a többszólamú ukrán népdalok a projekt elsődleges tárgyai, a különböző felvételeken minden adatközlő saját mikrofont kap, hogy aztán a technikailag reprodukált szólambontás további elemzés tárgya lehessen. Ez a módszer a népdalok tanulását is jelentősen megkönnyíti, de a szólambontás lehetővé tesz virtuális közös éneklést is a felvételeken látható, hallható adatközlőkkel. Napjainkig főképp zenei archívumokban voltak hozzáférhetők a régió népdalai, ám a tradicionális, akár középkori gyökerű folklórkincs most elérhető nagy számban, jó minőségben és ingyenesen online a www.polyphonyproject.com oldalon. Az egyébként hagyományosan gazdag és jól feldolgozott magyar népdalkincsre sem jellemző ez módszer, pusztán azon okból, hogy Ukrajnától eltérően a Kárpát-Medencében nem, vagy már csak nagyon kis számban élnek olyan autentikus közösségek, melyekben az éneklés, a zenélés megőrizte a hagyományait. A honlap helységekre, néprajzi tájegységekre, műfajokra bonthatóan, illetve az előadások kontextusa alapján teszi kereshetővé a dalokat, melyek közül ugyan nem az összes, de rengeteg magyar nyelvre lefordítva áll az érdeklődők rendelkezésére. Egyszerű információgyűjtésként, új impulzusok kereséseként indult, mára már egyfajta szuperadatbázis felépülése felé halad a Polyphony Project, mely folyamatosan bővül. A kezdeményezés nehezen választható el az aktuálpolitikai kontextustól, hiszen a Szovjetunió felbomlása óta Ukrajna nagy figyelmet szentel a nemzeti szuverenitását erősítő kulturális értékeinek, az ország keresi saját hangját, így társadalmi felhajtóereje is van a projektnek. Nem csak a tudomány, hanem a városi fiatalság is felfedezte magának a gyűjtés eredményeit, hiszen a látványos képi világgal rendelkező, sávonként, szólamonként lebontható dalok, dallamok újfajta identifikációs mintákat kínálnak számukra is. Magyarországon az autentikus népdalok már nem igazán élnek a huszadik századi gyűjtések során fellelt formájukban, helyettük viszont a Polyphony Project a városi, kortárs hagyományőrzőkre is kiterjedhet a jövőben. Napjaink hivatásos zenészeinek felvételsorozatai ezáltal összevethetők lennének az archív dalokkal (közel 250 ezer népdal található a Magyar Tudományos Akadémia Zenei Archívumában). Ez már része lehet a kezdeményezés új irányainak, például azoknak az új tereknek a feltérképezésének, melyeket városi folklórként nevezhetünk. A kutatás pontos válaszokat adhat majd arra, hogy milyen új közösségeknek adták át a helyüket az autentikus falusi közösségek.
Both Miklós/Énekes András
