A hazai könnyűzenei képzés állt a fókuszban az idén 30 éves debreceni Rocksuli és az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogramjának közös, „Könnyű/Zenét/Tanulni” című konferenciájának, amelynek a debreceni Ifjúsági Ház adott otthont november 28-án. Három szekcióban, összesen tizenegy előadás hangzott el a nap folyamán.
Két év alatt hat kutatás: Altschach László a winwinwin kutató- és tanácsadócég ügyvezetője a 2018-ban és 2019-ben, a Hangfoglaló Program megbízásából készített kutatások eredményeiről számolt be. 2018-ban az általános próbatermi helyzetet, a lakosság zenei tudása és az ingyenes rendezvények piaca állt afelmérések fókuszában, 2019-ben a közművelődési és oktatási intézményeken belüli próbahelyekről, a zenészek zenei tudásáról, illetve a zenészek testi-lelki jóllétéről végeztek felmérést. A próbahelyekről több mint 600 zenekart kérdeztek meg. Az adatok elemzése szerint az együttesek tagjai átlagosan 27 percet utaznak a próbahelyig, ami jó érték, viszont a termek átlagos mérete csupán 24 négyzetméter, a zenészek hatvan százaléka nem kap nyugtát a bérlésről, vagyis az egyébként gazdaságilag egyre tisztább és átláthatóbb zeneiparnak kifejezetten szürke szegmense a próbatermek ügye. Nagyrészt ipari létesítményekben próbálnak a zenekarok, vagy magáncégek helységeiben, közművelődési intézményekben nagyon kevesen, és még annál is ritkább, hogy állami iskolákban kapnának lehetőséget. A közművelődési intézmények – függetlenül a fenntartó szervektől – nem, vagy csak ritkán biztosítanak próbalehetőséget könnyűzenei produkciók számára – derül ki a 2019-es kutatásból. Az 559 válaszadó közel hatvan százaléka nyilatkozott úgy, hogy nincs ilyen igény feléjük, igaz, többségük nem is hirdeti ezt a lehetőséget kínálatukban. A magyar lakosság zenei tudásának és zenével kapcsolatos költési szokásainak megismerését célzó 2018-as reprezentatív kutatás szerint a megkérdezettek 90,5 százaléka nem tud zenélni, az igennel válaszolóknak pedig csupán 0,7 százaléka lép fel rendszeresen. A hangszeres tudás tekintetében a gitár viszi a prímet, a zongora, és a furulya előtt. Ezen felmérés folytatásaként a könnyűzenészek zenei tudását felmérő 2019-es kutatás 364 válaszadója adott képet zenei tudásáról. Ebből az derül ki, hogy ha a családban korábban már akadt zenész, nagy valószínűséggel a gyerek is tanul valamilyen hangszeren, zenész lesz, kiváltképpen akkor, ha még hangszer is akadt a háztartásban. A családi minták, a szociális környezet tehát befolyással látszanak bírni. A válaszadók 60 százaléka jelenleg is képzi magát, hetente átlagosan 6 órát gyakorolnak (a profiknál a gyakorlásra szánt idő magasabb). A hangszeres tudás elsajátításának módjai már sokkal megosztottabb eredményt mutatnak: ötven százalék fölött volt az a csoport, mely autodidakta módon tanult meg zenélni, még a profiknál is hasonló az arány, vagyis jelentősen önképző a magyarországi zenész közösség. A „Zenész vagy, hogy vagy?” című kapott kutatás a magyar zenei társadalom fizikai és mentális hogylétét igyekezett feltérképezni. A 812 válaszadó 85 százaléka férfi, és mindössze 15 százaléka nő volt, ami körülbelül megegyezik a zeneipari nemi arányokkal. A válaszadók körében jellemző a tervezhetetlenség: : a 2019 augusztusában felvett adat alapján 60 százalék nem tudja, hogy a következő évben pontosan milyen fellépései lesznek, mindössze 3 százalék van teljesen tisztában a következő évi naptárával. A közel 800 válaszolóból 457-en tapasztalnak stresszt, 376-an szorongást, pánikrohamot pedig 155-en, ami a 812 válaszadóhoz képest magas érték. Figyelmet érdemel, hogy az Egyesült Királyságban ezek az adatok még rosszabbak, vélhetően ott kiélezettebb a verseny és nagyobb a tét is a piacon.
A tünetek okairól 200 kitöltő a bukástól való félelmet jelölte meg. A Hangfoglaló program ebben az évben is folytatja a megkezdett kutatásokat. Több érdekes és izgalmas témában vizsgáltatják és mérik meg a hazai könnyűzenei élet számos területét, az eredményeket pedig hasonló konferenciákon is ismertetik, s a tervek szerint nyomtatásban is publikálják.
Énekes András
