Miért nem lehet a (zene)iskolában könnyűzenét tanulni?
2019. június 17. írta: Poptanító

Miért nem lehet a (zene)iskolában könnyűzenét tanulni?

A fenti kérdés évtizedek óta foglalkoztatja a magyar zenészeket, zenepedagógusokat. Általános probléma, hogy a közoktatásban a diákok jó, ha a szolmizálásig eljutnak, a pianínó, szintetizátor – ha van – lakat alatt van tartva, a legtöbb zeneiskolában pedig eretnekség a klasszikus zenén, esetleg a jazzen kívül mást is tanítani. Eközben szabadidejében gyakorlatilag mindenki könnyűzenét hallgat. Jerzsele Katalin, a Poptanítás Munkacsoport egyik állandó tagjának írása.  Problémafelvetés.

fb_img_1538864113873.jpg

Vendégszerzőnk, Jerzsele Katalin, a Poptanítás Munkacsoport tagja

„Először is szeretném leszögezni azt a tényt, hogy a könnyűzenei oktatás számomra egy gyűjtőfogalom. Tanítás közben nem tudok elvonatkoztatni a tánctól és a szórakoztatóipartól, hiszen egyik sem létezhet zene nélkül. Ma már nagyon könnyű hozzáférni bármilyen típusú zenéhez, a különböző hagyományos és social media csatornákon ömlesztve kapjuk a klasszikust, a jazzt, a popot, a rockot, az alternatív zenét, a hip-hopot, és az összes többi zenei irányzatot, a felsorolást a végtelenségig lehetne folytatni.

Ének és fafúvós magánoktatóként szeretném, ha minél több ember felismerné és meg tudná különböztetni ezeket az irányzatokat. Hiszen teljesen relatív, hogy ki mire asszociál, ha meghallja a könnyűzene kifejezést. Mindenki hoz egyfajta mintát, zenei kultúrát az otthonából, környezetéből. Szerencsésnek tartom magam, annak idején Esze Jenő tanár úr oltotta belém a könnyűzene szeretetét a Kőbányai Zenei Stúdióban, amely azóta is az ország vezető könnyűzenei képzőhelye.

Személy szerint tanultam klasszikus zenét, jazzt és népzenét is, de a ’70-es ’80-as, ’90-es évek könnyűzenei palettáján is jól kiigazodom. Huszonöt évig dolgoztam a szórakoztatóiparban, és az ezalatt összegyűlt tapasztalataim alapján felvetődött bennem a kérdés, hogy miért állt meg a zenei, különösen a könnyűzenei oktatás egy ponton? Miért ne lehetne az arra érdeklődő diákoknak – akár a zeneiskolában, akár iskolai szakkörök keretén belül – műfaji megkötések nélkül tanítani a zenét? Miért „csak a klasszikus”, vagy „csak a jazz” lehet tananyag? Hiszen az alapfokú zenei műveltséghez ma már ugyanúgy hozzá tartozik az AC/DC, mint Mozart. Aki pedig a zenét választja hivatásának, elengedhetetlen, hogy megismerje és átlássa a könnyűzenei műfajokat.”

A bejegyzés trackback címe:

https://poptanitas.blog.hu/api/trackback/id/tr8814897980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása