A Hangőr Egyesület Betakorszak Projektje szervezésében forrásértékű beszélgetések hangoznak a könnyűzene és a színház kapcsolatáról december 11-én a Magyar Zene Háza könyvtárában. A Rock és színház című fórumot Valuch Tibor előadása vezeti fel, amit négy színházi produkciót érintő beszélgetés követ. A fórum ingyenes, de a részvétel regisztrációhoz kötött.
Program
10.15-10.45 Aczél-kor(?)
Kultúra, politika, színház és társadalom az 1970-es és 1980-as évek Magyarországán
Kultúr- és művelődéspolitikai szempontból az államszocialista korszak korántsem volt egységes. Az 1950-es évek első felének szigorú szocreál politikáját az 1950-es és 1960-as évek fordulójától lassan és fokozatosan felváltotta egy differenciáltabb gyakorlat, ami a 3T politikája néven vált ismertté és a Kádár-kor meghatározó kultúrpolitikájához, Aczél Györgyhöz kötődött. Természetesen ekkor sem adták fel a marxista-leninista ideológia dominanciáját, de valamivel realistábban szemlélték a társadalmi valóságot és a kultúrát, benne a színházat is.
Előadásomban a konszolidált Kádár-korszak kultúrpolitikai gyakorlatát vizsgálom, kitérve a 3T politikájának változásaira. Bemutatom a kulturális élet szereplőinek és intézményeinek korlátozott autonómiatörekvéseit, a nyugati és a magyar tömegkultúra összekapcsolódásának a folyamatát, a színházi világ sajátosságait, a szubkultúrák (beat, rock) elfogadottá válását, a művészi/alkotói mozgástér lassú bővülését, a kulturális nyilvánosság átalakulását és ennek hatását a politika, a színház és a társadalom viszonyára.
Előadó: Dr. Valuch Tibor történész, egyetemi tanár (EKKE és TK PTI)
Valuch Tibor történész, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) egyetemi tanára és a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének kutatóprofesszora. Kutatási területei a 20. századi magyar társadalomtörténet, a mindennapi élet története, a fogyasztás története és a munka világának társadalomtörténete. Legutóbbi könyve: Everyday Life under Communism and After - Consumption and Lifestyle in Hungary, 1945–2000. CEU Press, New York - Budapest-Vienna, 2021.
10.45: Az ifjú W, a Szigligeti és a Metropol
Avagy egy delfin halála, egy fiatalúr szenvedései és egy nagyváradi rockzenekar bombasztikus színházi sikere
Az erdélyi rockzene születésnapjaként 1968. november 29-ét tartja számon a krónika. Ekkor adta ugyanis első koncertjét a Metropol Group. Öt évvel később pedig, az addigra számos díjat bezsebelő és több tagcserén is átesett, Virányi Attila vezette együttes szerezte és játszotta a nagyváradi Szigligeti Színházban az Ulrich Plenzdorf Az ifjú W. újabb szenvedései című művéből Szabó József által rendezett előadás dalait. Hogy kerültek a neobarokk épületbe a farmeros nemzedék dilemmái és sirámai? Milyen fordulópontot hozott a Metropol karrierjében az elképesztő színházi siker? És hogy kerül a képbe az a szegény delfin, akinek a kitömött teteme máig megcsodálható a Körösmenti Múzeumban?
Virányi Attilával Vass Norbert beszélget
Virányi Attila Nagyváradon született 1951-ben, ahol gyerekkorában kórusban énekelt és többféle hangszeren tanult. Középiskolásként már zenekarokban játszott, majd 1968-ban megalapította a Metropol Groupot, ami a legsikeresebb, legtöbb lemezt magáénak tudó erdélyi formáció lett. A zenélés mellett tanult, hangmérnöknek képezte magát, 11 éven keresztül volt a Román Televízió magyar adásának munkatársa. 1981-ben Magyarországra, 1983-ban az NSZK-ba költözött, 2018-as nyugdíjba vonulásáig a freiburgi zenei főiskola vezető hangmérnöke és tanára volt.
Vass Norbert 1985-ben született Kaposváron. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kommunikáció-történelem szakon szerzett diplomát, majd a Történettudományi Doktori Iskola hallgatójaként a Kádár-kori punk- és underground szcéna kutatásával foglalkozott. A Hangfoglaló Program Könnyűzenei Örökség Alprogramjának koordinátoraként dolgozott 2015 és 2021 között, 2020 óta a Volt egyszer egy beatkorszak-blog szerkesztője. 2022-ben Mindenki! címmel a hazai beat- és rockkorszakról jelent meg kötete.
12.00: István király előtt megjelent egy zöldhajú lány
Gobby Fehér Gyula-Lengyel Gábor: Zöldhajú lány című rockopera
Az első vajdasági magyar rockoperát, a Zöldhajú lányt, majd két évvel az István, a király bemutatója előtt, 1981. október 31-én a szabadkai Népszínház magyar nyelvű társulata mutatta be. Gobby Fehér Gyula vajdasági drámaíró szövegkönyvére Lengyel Gábor, szabadkai zeneszerző írta a zenét, a darabot pedig Vicsek Károly, újvidéki filmrendező állította színpadra. A többszörösen díjazott filmrendezőnek ez volt az első színpadi munkája. A látványos hatáselemeket tartalmazó előadást a szabadkai Népszínház egy éven keresztül tartotta műsorán, de a társulat nagy sikerrel mutatta be a rockoperát az akkori Jugoszlávia több nagyvárosában, Magyarországon pedig Szegeden. A produkciót több mint hetvenezren tekintették meg.
Lengyel Gábor zeneszerzővel és Nomád Földi László egykori főszereplővel Csorba Zoltán beszélget
Lengyel Gábor Szabadkán született, első zenei sikerét az 1970-es Omladina ifjúsági zenei fesztiválon érte el, ahol a Havazott című dala közönségdíjat nyert. Egy évvel később beiratkozott a szarajevói zeneakadémiára, és ebben a multikulturális városban alapította meg 1974-ben legsikeresebb formációját a Teska industrija (nehézipar) nevű rockegyüttest. Miután visszatért Vajdaságba, zenei producerként dolgozott az Újvidéki Rádióban és az Újvidéki Televízióban, 1981-ben pedig megírta az első vajdasági magyar rockopera zenéjét. A jugoszláv polgárháború idején Budapesten élt, a Budapesti Szerb Tannyelvű Gimnáziumban volt zenetanár, ahol a magyarországi szerb színház számára megírta a Farkasok pásztora című rockoperát. Jelenleg Szabadkán él.
Nomád Földi László, vajdasági származású színész, aki 1979-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Egyik alapítója volt a Tanyaszínháznak, majd a szabadkai, öt évig pedig az újvidéki színházban lépett fel. Ezt követően közel egy évtizedig volt a nyíregyházi, majd egy rövid szolnoki kitérő után újabb évtizedig a miskolci színház tagja, ahonnan néhány évadra a Vígszínházhoz szerződött, jelenleg visszavonultan él. Színházi szerepei mellett filmekben, a kétezres években pedig sorozatokban is láthattuk.
Csorba Zoltán, vajdasági származású újságíró, író, zenei szakíró, egykori rockzenész. Az Újvidéki Egyetem Francia Nyelv és Irodalom Tanszékén diplomázott, majd Párizsban az Újságírói Főiskolán szerzett diplomát. Az újvidéki Magyar Szó újságírója, szerkesztője, 1989-1991 között a főszerkesztője volt. Számos zenei szakcikk szerzője, az egykori jugoszláviai beat, rock és könnyűzene ismerője. Elsőként dolgozta fel a vajdasági muskátli zene (lakodalmas rock) történetét, 2007-ben jelent meg szülővárosa, Óbecse kétnyelvű zenei monográfiája, 2015-ben pedig Homéroszi kapocs című regénye.
13.00: A magyar rock színpadok úttörői
A Rock Színház és a Sztárcsinálók
A Rock Színház azzal a céllal jött létre, hogy ötvözze a magyar színjátszás hagyományait az újonnan létrejött pop-rockzenei vívmányokkal. Látványossá akarták tenni a zenét, miközben szórakoztatnak és művelődtetnek. Ennek ékes bizonyítéka első saját darabjuk, a Sztárcsinálók, ami a régmúltban, az ókori római birodalomban, Néró császár korában játszódik. Lehetetlen nem észrevenni a párhuzamot a nérói és a proletárdiktatúra között, a kádári titkos összekacsintás jegyében azonban végül engedélyezték az előadásokat.
Várkonyi Mátyással Csatári Bence beszélget
Várkonyi Mátyás Erkel Ferenc-díjas és Artisjus Életműdíjas zeneszerző, szövegíró, karmester, a ZéGé és a Generál együttes alapítója és vezetője, a Rockszínház alapító-igazgatója. Nevéhez számtalan dal, több mint húsz színpadi mű és legalább ugyanennyi hanglemez köthető. Az első magyar rockopera, a Sztárcsinálók zeneszerzője, amit az 1981-es bemutató után legalább félezer alkalommal játszottak nemcsak idehaza, de külföldön is.
Csatári Bence történész, újságíró, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tudományos főmunkatársa. A Kádár-rendszer könnyűzenei politikájáról írt PhD-értekezését summa cum laude minősítéssel védte meg 2008-ban az ELTE-n. Kilenc kötete, valamint számos tanulmánya jelent meg zene- és médiatörténeti témákban, illetve több televízió és rádió rocktörténeti szakértője, illetve műsorvezetője. Az ELTE-n és a Balassi Intézetben rendszeresen tart rocktörténeti szemináriumokat.
14.30: Szabadság és valóság a széteső szocializmusban
Egyszer játszott zenés játék a Szabadság-szobor nő alakjának Rákóczi téri kalandjairól
Schwajda György (1943-2010) 1985-ben másodjára lett a Szolnoki Szigligeti Színház direktora, és 1992-ig nemcsak új színházépületet emelt a Tisza-parti városban, de a helyet az ország egyik vezető teátrumává is tette. Igazgatósága idején több darabot is írt, így például az 1987-ben bemutatott, a Rákosi-korba helyezett Ludas Matyit és az 1989-ben színpadra állított Ballada a 301-es parcella bolondjáról című drámát. Döme Zsolt zeneszerzővel 1988-ban írták meg a Rákóczi tér című musicalt, amelynek főszereplője a Gellért-hegyi Szabadság-szobor életre kelő női alakja, aki a főváros rosszhírű terén szembesül az akkori magyar valósággal. A Szolnokon óriási sikerrel játszott musicalt azóta sem tűzték máshol műsorra.
Döme Zsolttal Bajnai Zsolt beszélget
Döme Zsolt zeneszerző, aki az elmúlt közel öt évtizedben több tucat filmhez és színházi előadáshoz írt dalokat, egyik első slágere Mészáros Márta Örökség című filmjének betétdala, a Soha se mondd!, amit Verebes István szövegével 1982-ben Hernádi Judit vitt sikerre. A rendezőnővel később is együtt dolgozott, de ő a zeneszerzője a Kémeri és a Família Kft. című sorozatoknak, vagy éppen az 1982-ben részben Szolnokon forgatott Hatásvadászoknak. Schwajda György 1988 elején kérte fel, hogy az általa írt Rákóczi tér dalszövegeihez zenéket írjon.
Bajnai Zsolt, a Rock és színház fórum szervezője, szerkesztő, kommunikációs szakember. A Cseh Tamás – 2017-től – Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program elindítója, az NKA illetékes kollégiumának vezetője (2015-2020), 2018 és 2021 között a Könnyűzenei Szolgáltató Iroda igazgatója. A kezdetektől aktívan részt vesz a könnyűzenei örökség megőrzését támogató alprogram munkájában, az eddigi kilenc rocktörténeti konferencia mindegyikén előadott, négy kiállítás kurátoraként dolgozott. Számtalan rocktörténeti írás szerzője. A Látható rockzene és a Volt egyszer sok fesztivál címmel megjelent kötetek szerkesztője.
