A Peron Kids tábor után és a Zenemánia tábor előtt, viszont éppen a nyári iskola alatt beszélgettünk Pap Tiborral, a Peron Tehetségközpont vezetőjével, többek között arról, hogy az augusztus csak látszólag jelent szünetet az ötödik tanévet mag mögött tudó tatai könnyűzenei iskola életében.
A Peron Tehetségközpont körülbelül száz diákkal kezdte a 2023/24-es tanévet, és majdnem százhússzal fejezte be június végén. A különbség abból adódik, hogy Tatán alapvetően tanítási hónapokban és nem tanévekben számolnak, a tandíjfizetés is ehhez igazodik, így előfordulhat, hogy bár a többség szeptembertől-júniusig jár hozzájuk, néhányan – főleg felnőttek – tanévközben kezdenek zenét tanulni náluk. A diákok 90%-a Tatáról, Tatabányáról és közvetlen közeléből jár a Peronba, de a fennmaradó 10%-is maximum 50-60 kilométert utazik ezért a lehetőségért. A diákok körülbelül harmada 14 év alatti, nagyjából fele középiskolás, és csupán a maradék az idősebb. Ebben a tanévben a korelnökünk egy 66 évesen gitározni tanuló hallgató volt, aki éppen csak beelőzött egy 65 éves dobost. A hangszerek képzeletbeli ranglistáját a dob vezeti, amit a gitár, az ének, a zongora, a basszusgitár és az elektronikus zene követ.
– Tizenegy, többségében Budapestről ingázó tanárral nagyjából 90%-os kapacitással működtünk az előző tanévben. Persze, ha szükség lenne rá, az eddig tanításmentes péntekek behúzásával és nagyon komoly logisztikával megbirkóznánk akár kettőszáz diákkal is, de ez a kihívás, főleg a tandíj miatt, egyelőre még nem fenyeget bennünket.
Pap Tibor a Peron legnagyobb konkurenciájának a pénztelenséget nevezi, szerinte a covid, a háború és az infláció mostanra falta fel azoknak a tartalékjait, akik ilyesmire költenek, és nem a tehetősebbek közé tartoznak. Hozzátette: érzékelhető, hogy a hozzájuk járó zenetanulók többségének családja a középosztály felső rétegéhez tartozik, és sajnos egyre kevesebb szegényebb család engedhet meg magának ilyesmit. Talán, ha a könnyűzenei iskolák esetében is lenne valamennyi fejkvóta, mondjuk, a tandíjuk felét központi forrásból biztosítanák, akkor a kevésbé tehetősek előtt is kinyílna ez a lehetőség, de a Peron működése is stabilabb lehetne.
– Valószínű, hogy ha valamilyen normatív támogatásnak köszönhetően csak havi 15 ezer lenne a tandíjunk, meg kellene oldanunk a kétszáz diák elhelyezését. Ennek hiányában viszont két év után követnünk kell az inflációt, a drágulást, és szeptembertől 30-ról 36 ezer forintra kell emelnünk a havi alaptandíjat, amit a hallgatóink közel háromnegyede választ. Ez egyben azt is jelenti, hogy a legjobb esetben is száz beiratkozóval futhatunk majd neki az új tanévnek.
De ehhez is komoly toborzómunka kell, ami a látszólagos vakáció alatt indul be igazán. Augusztus második hetétől ugyanis a lehető legtöbb közösségi oldalon toboroznak majd, először természetesen a korábban már beiratkozókat megszólítva. Ugyanakkor valahol a toborzást szolgálja a kisebbeknek szervezett Peron Kids, a középiskolás és idősebb korosztályt megszólító Zenemánia tábor, amelyek közül az előbbit a saját helyiségeikben tartották július 8. és 13. között, utóbbit pedig július 29. és augusztus 3. között Tarjánban, egy erdei táborban szervezik.
– A Peron Kids 23 résztvevőjének nagyjából a fele volt a tanítványunk, a másik fele pedig olyan, akikből reményeink szerint az lehet. Napközis tábor jelleggel, általános iskolásoknak szóló programokkal, sok zenével, a végén pedig életük első színpadi koncertjével szerveztük meg a tábort. A Zenemánia viszont ottalvós lesz, ahol kicsit a természetbe elvonulva a dalszerzésre, a szövegírásra, az alkotásra fogunk koncentrálni. Érzékeltetni akarjuk az előreláthatóan 23-24 résztvevővel, hogy nemcsak elektronikus cuccokkal, de akusztikus hangszerekkel is érdemes dolgozni.
Pap Tibor ugyancsak a toborzás színterének tartja azokat a városi rendezvényeket, ahol a Peron megjelenhet. A közelgő bányásznapon például saját színpadjuk, hangszerbemutatójuk lesz, remélve, hogy emiatt néhány látogató majd kedvet kap a beiratkozáshoz, ahogy megtörténhet ez majd a tatabányai Tulipános Házzal közösen rendezett Zenevilágnapján is. A Peron vezetője elmondta, szerencsére nagyon jó a kapcsolatuk Tata városával, amely az intézmény alaprezsiköltségét magára vállalja, ugyanakkor számítanak is rájuk a különböző eseményeken.
– Az idei fejlesztésünk mindössze annyi volt, hogy a színpadunk fölé egy új fényhidat sikerült vennünk, illetve beszereztünk egy új dobfelszerelést. A nyári hónapok nekünk komoly veszteséget termelnének, ha nem szerveznénk táborokat, nem lenne a nyári iskola, amire idén is 30-33 diákunk iratkozott be. A koncertszervezés, a hangosítás, amit szintén azért csinálunk, hogy könnyebb legyen, anyagilag nem sokat hoz, nem véletlen, hogy a tanév végén egy programszervezőt le kellett építenem. Sokszor, sokfelé küldtem már segélykiáltásokat. Nem sok sikerrel. Vannak, akik válaszra se méltattak.
B. Zs.
(Címlapkép: Peron Kids tábor egy pillanata)
