„Büszkén mondhatom, hogy nem várható újdonság az idei táborban sem, és mondom ezt azért, mert mintegy 15 éve a jól bevált logika szerint szervezzük” – mondta Andrásik Remo, az éppen zajló Gitármánia és Zenei Továbbképző Tábor főszervezője, aki az egy hetes együttlét sikerének azt tartja, hogy megtanították a gyerekeknek és a fiatal felnőtteknek, hogy csapatban dolgozni jó.
– Hogyan indult útjára a Gitármánia Tábor?
– Harminc évvel ezelőtt, amikor fiatalokat tanítottam gitározni, felmerült bennem, hogy talán szünetet sem kellene tartani az iskolában. Akkoriban már szerveztem nagyobb könnyűzenei rendezvényeket, tehát volt sejtésem arról, hogyan lehet könnyűzenét oktatni ilyen a formában, amit aztán a tábor elindításával le is tesztelhettem. Az első tábort még Miskolc mellett rendeztük, akkor hatvanan voltunk, a második évben viszont kettőszáz felett volt a résztvevők száma.
– Hogyan érzi magát a tábor Szolnokon?
– Az első tíz évben városról-városra vándorolt a tábor, majd rátaláltunk Szolnokra, ahol már 20 éve szervezzük meg a nyári találkozásinkat, közös zenélési lehetőségeinket, és nagyon jól érezzük magunkat a Tiszaligetben.
– Kiknek szól a tábor?
– Bárkinek, aki szeretne megismerkedni a zenész életmóddal, és az azt kiegészítő szakmákkal. Mindennel foglalkozunk ugyanis a táborban, így a hangszeres gyakorlás mellett az egyéb, például hangosítással vagy koncertszervezéssel kapcsolatos feladatokat is megismerhetik az érdeklődők.
– Hányan vesznek részt egy-egy évben a táborban?
– Hatalmas az érdeklődés, így idén is 450 résztvevővel tartjuk meg a tábort, de akár két turnusban is megszervezhetnénk, olyan magas a jelentkezések száma. A táborozók mintegy fele egyébként visszatérő, ráadásul nem ritkán sok éven keresztül járnak hozzánk az érdeklődők. Vannak egyébként már olyanok is a szervezői csapatban vagy éppen a tanári gárdában, akik az egykori diákjaink, táborozóink közül kerültek ki.
– Milyen újdonságra számíthatnak a résztvevők az idei táborban?
– Büszkén mondhatom, hogy nem várható újdonság az idei táborban sem, és mondom ezt azért, mert mintegy 15 éve a jól bevált logika szerint szervezzük a Gitármániát. Persze minden évben kihívást jelent a táborban szerveződő több mint 120 zenekar kezelése, például a próbalehetőség biztosítása, de a sok éves, a zeneszervezés területén szerzett tapasztalataink ebben azért nagy segítséget jelentenek. Annyi újdonságra lehet azért számítani, hogy csak olyanokat hívunk meg fellépni az idei táborba, akik erősen kötődnek hozzánk.
– Mi ez a jól megszokott struktúra?
– Ez organikusan fejlődött ki. A tábor gitár és basszusgitár oktatásával indult, majd már a második évben társult ehhez a dob, a billentyűs hangszerek oktatása vagy az énektanítás. A tábor egy hete alatt délelőttönként tematikus órák zajlanak kezdő és haladó bontásban, amit délután mesterkurzusok követnek, ahol egy-egy témakört járunk körbe, játéktechnikát tanítunk.
– Határon túliak is részt vesznek a táborban?
– Az első pillanattól kezdve érkeznek hozzánk diákok Erdélyből, a Felvidékről és a Vajdaságból is.
– Mit tart a több évtizedes hagyomány legnagyobb eredményének?
– Jócskán jártak hozzánk olyanok, akik aztán elismert zenészek lettek, például Gyémánt Bálint, a Margaret Island vagy az AWS tagjai. Persze a harminc éves fennállás miatt nehéz is lenne olyan magyar zenészt mondani, akivel ne találkoztunk volna a Gitármánia Táborban. A legnagyobb sikernek azonban mégsem ezt tartom, hanem a könnyűzenészek közösségének hosszú évekig tartó felépítését, azt a folyamatot, amelynek eredményeként lecseréltük a rideg, konkurens hangnemet. A zenei tehetségekben gazdag Magyarországon megtanítottuk a gyerekeknek és fiatal felnőtteknek, hogy csapatban dolgozni jó. Ehhez kellett az is, hogy megismertessük a zenészekkel a kiszolgáló személyzet munkáját, hogy a zenészek tisztelni tudják egy road, egy hangosító vagy egy menedzser fáradozását. Ennek eredményeként ma már öleléssel és saját köszönéssel köszöntik egymás a mostani és egykori táborlakók.
Takács Erzsébet
