„A tanév első koncertjei nagyon fontosak, meghatározhatják az egész szemeszter hangulatát. A fellépésekre való felkészülés már az első napon elkezdődik. Minden szeptemberben tartok egy összejövetelt, hogy a különböző évfolyamok diákjai megismerjék egymást. Ez családias légkört teremt, ami hozzájárul a sikeres előadásokhoz az év során. Az óráimat pedig olyan 10 perccel kezdem, amikor a diákokkal arról beszélgetünk, amiről csak szeretnének.” – írja cikkében Krissi Davis a Georgia-i Midtown Középiskola zenekarának igazgatója.
„Jó előadások csak akkor születhetnek, ha a diákok élvezik a zenét. Ha a zene iránti lelkesedésem átragad a diákjaimra, nyert ügyem van. A repertoár összeállításakor figyelembe veszem a diákok véleményét. Ügyelek arra, hogy legyenek olyan darabok, amelyek kihívást jelentenek, de olyanok is, amelyek könnyebbek és nem igényelnek sok gyakorlást. Ez utóbbiaknak köszönhetően minden órát jó érzésekkel fejezünk be, ami különösen fontos a nehéz darabok gyakorlása után.
Mivel az iskolánkban sokféle népcsoport képviselteti magát, külön gondot fordítok arra, hogy minden fellépésen sokféle műfaj jelenjen meg. Mindig van egy olyan darab, amelyet egy diákkarmester és a zenekar közösen választ ki, és amelyet ez a diák vezényel majd a hangversenyen. A felkészülés során az én irányításommal ő vezeti a zenekari próbákat is.
Az év elején sok időt töltünk az énektechnikával és a kórushangzás egységesítésével. Tapasztalom. hogy sok diák próbálja utánozni azokat az énekeseket, akiket a YouTube-on vagy a TikTok-on hall. Emiatt sokszor túlfeszítik a hangszálaikat, de az is előfordul, olyan halkak, hogy alig hallom őket. Mindig vannak tanulók, akiknek nehézséget okoz a hangmagasság egyeztetése. Ezt a bemelegítés során ajaktrillákkal, magánhangzók gyakorlásával és énekszirénákkal kezeljük. Néha felveszem őket a telefonommal, és megkérem, hogy értékeljék a hangjukat. Az alapozó munkának a nagy része tudat alatt történik, mikor az én énektechnikámat utánozzák. Ezért nagyon odafigyelek, hogy a hangom úgy szóljon, ahogy én szeretném, beleértve a dinamikát, a tempót, a hangszínt és a magánhangzókat is.
Nagyon fontosnak tartom a diákokkal való személyes kapcsolatteremtést. Elbeszélgetek velük személyes céljaikról és a zenékről, amiket elő akarnak adni. Minden órát úgy kezdek, hogy megkérdezem őket: „Hogy vagytok?” A hangsúly természetesen a zenén van, de szeretném, ha a tanulók támogatva és szeretve éreznék magukat. Tapasztalatom szerint egy előadás sikere azon múlik, hogy ezeket az igényeiket mennyire tudtuk kielégíteni. Minél hamarabb megtanulnak bízni bennem és egymásban, és minél hamarabb megtanulják, hogy merjenek hibázni, de bátorítani is egymást, annál jobb lesz a végső előadásunk.
A stratégiák és gyakorlatok közös kiértékelése kritikus fontosságú. Visszajelzéseket kérek a diákoktól, a családoktól és a pedagógus kollégáktól. Ahogyan a diákokkal és a családjaikkal kapcsolatba lépek, ahogyan bemutatom és modellezem az igényeiket, illetve, ahogyan reagálok rájuk és alkalmazkodom az egyes diákokhoz, mind befolyásolják azt, hogy hogyan érzik magukat. Jobbak az előadások, ha a diákoknak jó a közérzetük és így kihasználhatják a képességeiket, de leginkább akkor, ha úgy érzik, hogy látják, meghallgatják és értékelik őket.”
Krissi Davis
(fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
