Jake Cassman zenész, humorista, író és zeneoktató. Mesterhallgató a University of Southern California egyetem Community Music szakán, zenei rendezőként és előadóként dolgozik a Second City Hollywood-nál, és a Drunken Logic nevű rock együttes alapítója. Az alábbi beszámolót az Association for Popular Music Education (APME) blogjának írta, az improvizációs zeneoktatásban szerzett tapasztalatairól.
„A zeneoktatói lét legnagyobb ellentmondása, hogy elvileg kreatív művészeti formát kell tanítanunk – a zeneelmélet alapjai azonban nem adnak elég teret a kreativitásnak. Nagy szenvedélyem a könnyűzene és annak oktatása. Ez a diákjaimra is igaz: szintén rajonganak a populáris zenéért, hiszen ezt tanulják, és ezzel akarnak foglalkozni. A hagyományos zeneoktatás elvei arra ösztönzik a zenepedagógusokat, hogy diákjainkat az ésszerű, logikus gondolkodásra tanítsák. Ez a gondolkodásmód viszont lehetetlenné teszi, hogy felfedezzék a zenei kreativitás nyújtotta lehetőségeket.
Az óraadás mellett zenei rendezőként is dolgozom a Second City Hollywoodban, ahol a stand-up comedy zenei-improvizációs oldalával foglalkozunk. Diákjaink különféle tapasztalatokkal rendelkeznek. Eleinte óráink szórakoztató koncertekhez hasonlítottak, sokat nevettünk. Később azonban a szenvedélyemmé vált, ugyanis a zeneoktatásnak szerintem van mit tanulnia az improvizáció alapelveiből és tapasztalataiból. Ennek eredményeként egyre gyakrabban azon kaptam magam, hogy improvizatív játékokat építek be szinte minden órámba.
Véleményem szerint az improvizáció nagyon hasznos az osztályteremben. Ennek három fő oka van. Az első az az improvizációs alapelv, hogy nincs „helyes” válasz. Az improvizáló társaknak a spontán felkínált ötletekből kell építkezniük. Az improvizáció sajátos, egyéni gondolkodásra tanít, ellentétben a hagyományos zeneoktatással, ami inkább az ésszerű és sablonos gondolkodást részesíti előnyben. Az improvizáció a diákok számára lehetővé teszi, hogy bármilyen ötlettel „eljátszadozzanak”, bármilyen furcsának vagy butának is tűnik az.
Másodszor, az improvizáció növeli a diákok önbizalmát, különösen azokét, akik nehézségekkel küzdenek a családjukban, az iskolában, vagy akiket a társadalom kiközösít. Itt ugyanis nincs olyan, hogy „rossz” vagy „helytelen” ötlet, mindenki szabadon kifejezheti önmagát. Az improvizáció helyesen alkalmazva biztonságos közeget és egyenlő esélyeket biztosít azoknak a diákoknak, akik írni, előadni és alkotni szeretnének.
Végezetül pedig – mint mindannyian tudjuk –, tulajdonképpen a tanítás is improvizatív tevékenység. Oktatóként feladatunk, hogy megteremtsük az egyensúlyt diákjainak igényei és a tanmenet (vagy az adott intézmény követelményei) között. Ez pedig arra kényszerít bennünket, hogy folyamatosan elkötelezettek, rugalmasak és felkészültek legyünk, miközben le kell küzdenünk a menet közben felmerülő akadályokat is. Egyszóval jó alkalmazkodókészséget igényel. Az improvizáció közben szerzett tapasztalat, akár zenében, akár a stand-up előadásban, jobb tanárokká tesz bennünket, mert gyorsan tudunk reagálni a hirtelen változó körülményekre.
Az USC Community Music mesterképzésének részeként podcastban mutatom be, hogy hogyan lehet az improvizációt az osztályteremben használni. Itt interjút készítettem többek között Laura Hall-lal, a Whose Line is it Anyway zenei rendezőjével, és Keith Sawyer professzorral, aki az UNC Chapel Hillben tanító pszichológus és zenész. Az eredmény egy szórakoztató, 53 perces műsor lett, amely tudományos írásokra, valamint nagyszerű beszélgetésekre támaszkodik. Feltárja az improvizáció történetét és alapelveit, illetve bemutatja, hogy a zenepedagógusok hogyan hasznosíthatják ezeket a módszereket.”
Jake Cassman
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
https://www.popularmusiceducation.org/blog/think-divergent-improv-in-the-classroom/
Jake Cassman podcastja:
