A zeneterápia és a különböző zenepedagógiai módszerek hazai alkalmazásának lehetőségeiről beszélgetett a fórum utolsó paneljében Fehér Károly, Jéger Dorottya és Varga Ágnes Péczeli Dóri moderálása mellett. A korábbi beszélgetésekhez hasonlóan ezúttal is sokszor szóba került a szemléletváltás és a nyitottság fontossága, hiszen egy zenepedagógus is tanulhat egy terapeutától, és fordítva.
Az egyik korábbi panelbeszélgetéshez hasonlóan – a zeneoktatás és a zenei oktatás kapcsán ez nem is lehetne másképp –, a beszélgetés felütéseként ismét Kodály Zoltán neve került elő, aki azt mondta, legyen a zene mindenkié. Mégis, ahogy arra Péczeli Dóri rávilágított, Kodály országában sereghajtók vagyunk a zenetanulás tekintetében. Éppen ezért, a konferencia zárásaként azt igyekeztek felmutatni a beszélgetés résztvevői, hogy milyen alternatív utak léteznek a zene felhasználásában.
Jéger Dorottya zenetanárként és zeneterapeutaként munkája során az oktatás és a terápia metszetén helyezkedik el. A két terület összekapcsolásáról ezért személyes tapasztalatok alapján tudott beszámolni, hiszen egy vidéki iskolában, elsősorban szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozva zeneterápiás módszereket is bevonhatott az oktatásba. Hangsúlyozta, fontos, hogy ne maradjanak ki az alapok és a klasszikus zene oktatása egy zeneiskolában, de ezek zeneterápiás megközelítésekkel történő vegyítése lehetővé teszi, hogy a zene valóban öröm legyen a gyerekek számára. Ezt csupán verbális pedagógiai módszerekkel nem lehetne elérni, improvizációkon és egyéb gyakorlatokon keresztül azonban a klasszikus alapok is rögzülhetnek. Miközben az előírt vizsgákra természetesen ugyanúgy mindenki megtanulta a klasszikus zenei műveket.
Ezzel kapcsolatban Varga Ágnes gyógypedagógus, zeneterapeuta megjegyezte: a pedagógiában valójában mindig határvonalakon jár a terápia és a pedagógia összefonódása. A jövőre nézve éppen ezért az lenne a legfontosabb, hogy nyitottak legyünk egymásra, mert egy zenepedagógus is tanulhat egy terapeutától, és fordítva. Miközben azt sem szabad elfelejteni, ahogy azt a tapasztalatok is mutatják, gyakran előfordul, hogy a zeneterápiás foglalkozások végül zenepedagógiai képzéshez vezetnek. Azonban egyáltalán nem egyértelmű elsőre, hogy kinél, milyen módszerek válnak be, kinek, milyen út a megfelelő. Az ember és a zene viszonyában ebből a szempontból ezért el kell felejteni azokat a megkötéseket, hogy például csak kottából zenélünk. Nem mindenki tud ugyanis vizuális kódokkal tanulni, van, akire az auditív jelek hatnak.
Fehér Károly tréner, zenész, az Ethnosound alapítója emlékeztetett: felnőtteknél is elképesztő hatásokat váltanak ki a különböző zenepedagógiai módszerek. Hiszen nem kell ahhoz képzett zenésznek lenni, hogy valaki élvezni tudja a zenét. Nagyon sok intuitív dolog van jelen a zenélésben, amik élményt jelentenek. Ezek az élmények pedig valóban ugródeszkát képezhetnek egy esetleges későbbi képzés elindulása előtt. Mint elmondta, az ilyen programokra nem csak a gyerekeknek van szüksége. Komoly üzletembereknek is extázist képes okozni, ahogy az általuk szervezett különböző csapatépítő foglalkozásokon, öröméneklések során eljutnak odáig az emberek, hogy mások előtt merjenek énekelni.
Bár ezek a módszerek a tapasztalatok alapján megfelelően integrálhatók az oktatásba, az intézmények részéről Jéger Dorottya szerint ez a téma még mindig gyerekcipőben jár. Pedig a pedagógusok a tanítás szempontjából már felfedezték ezt a fajta szemléletet, sokan próbálkoznak maguktól is. Mindemellett nagyban nehezíti e módszerek elfogadását, hogy Magyarországon a zeneterápiát még mindig csak kiegészítő terápiaként tartják számon, míg más országokban kórházak specializálódnak erre a területre, a betegek mellé pedig zeneterapeutákat írnak fel.
B. M. L.
