Svédországban 1971-ben indult az a zenei program, aminek következtében a könnyűzenei műfajok is megjelentek a felsőoktatásban. Norvégia három évvel később tette meg az első lépést, aminek következménye, hogy manapság, átlagosan harminc könnyűzenei témájú szakdolgozat születik évente.
A zeneoktatás gyakorlatának a kialakításában és kutatásában mindig élen jártak a skandináv országok. Ezeknek az országoknak a gyakorlata és kutatásai megelőzték a könnyűzenei oktatásban elterjedt viták nagy részét, amelyeket manapság már globális szinten tapasztalunk. A könnyűzene már az 1970-es évek óta élénken jelent volt a skandináv tantermekben, és már több mint 30 éve része az iskolai tanterveknek. Az itthoni zeneoktatás szempontjából is érdekes lehet, hogy például a norvégok hogyan emelték akadémiai szintre a könnyűzenét, és mennyi tematikus anyag jelenik meg a felsőoktatásban a könnyűzenéről.
A svédországi Göteborgban már 1971-ben létrehoztak egy zenei műfajokat és stílusokat átfogó pedagógiai programot, aminek az lett az eredménye, hogy a jazz, a népzene, a rock, a pop és más könnyűzenei műfajok egyre inkább megjelentek a svéd felsőoktatásba. Mivel a könnyűzene a skandináv zeneoktatási gyakorlatban is megjelent, elkezdődött a könnyűzene akadémiai szintre lépése. Tehát a tantervekbe és a tanulmányi programokba történő felvétele mellett a zeneakadémiák érdeklődése is fokozódott, ráadásul nemcsak a könnyűzene iránt, hanem az ezzel járó szocializációs és tanulási folyamatok tanulmányozása terén is, amelyek akadémiai vitákban is megjelentek. Mindezek következtében a skandináv zenetudósok az elsők között kezdték kutatni a könnyűzene megértését, ismereteit és készségeit, illetve élen jártak a zeneoktatási gyakorlat kialakításának a megvitatásában. A skandináv zeneoktatók és tudósok manapság nem informális, feltáró vizsgálatokat folytatnak, hanem főként kritikus vizsgálatokat végeznek a könnyűzene hatásáról és következményeiről.
Norvégiában a második világháború utáni évtizedekben következett be egy „oktatási robbanás”. A lakosság nagyrészének ingyenes felsőoktatást biztosítottak, ami a művészettudományra, a bölcsészettudományra és a zeneakadémiai jelentkezésre volt a legnagyobb hatással. A könnyűzene bevonása a zeneakadémiákba 1974-ben indult, amikor az Oslói Egyetem zenetudományi programja keretében született egy anyag a modern, kortárs jazzről. Azóta folyamatosan nőnek a könnyűzenei témáról írt dolgozatok és disszertációk, 2007-ben például 44 könnyűzenei témájú művet adtak le az egyetemeken, de a norvégiai éves átlag 30 felett van. Három norvég felsőoktatási intézmény uralja a könnyűzenei témájú dolgozatokat: az Oslói Egyetem zenetudományi programja (46,2%), a Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem (Norwegian University of Science and Technology, 20,4%) és a Norvég Zeneakadémia, ahol a dolgozatok 17,5%-a íródik. A dolgozatok vizsgálatából az látszik, hogy a legnagyobb érdeklődés a modern jazz iránt mutatkozik, ugyanakkor a rock és a pop is igen népszerű.
A Norvégiában leadott dolgozatokról egy részletes kutatás jelent meg a Music Education Research 2017-es kiadásában, amelyben további kategóriákban elemzik a szerzők a leadott könnyűzenei témát érintő anyagokat. (A kutatás itt olvasható.)
Ifj. Halmos Attila
https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/14613808.2016.1204280
