A Marosvásárhelyi Rocksuil egyik alapelve, hogy esélyt adjon mindenkinek – hangzott el Hints Zoltán intézményvezető „A könnyűzene oktatásának alakulása és tapasztalatai Erdélyben” című előadásában „A Neked könnyű lehet?” című konferencián. A harmadik tanévénél tartó Marosvásárhelyi Rocksuli immár az egész Unióban elfogadott végzettséget ad diákjainak.
Marosvásárhelyen 1907-ben alakult meg az első zeneiskola, ahol hegedűt és éneket lehetett tanulni – kezdte előadását Hints Zoltán, a Marosvásárhelyi Rocksuli vezetője. Majd azzal folytatta, hogy könnyűzenét azonban 110 évvel később sem lehetett szervezett keretek között tanulni. Így amikor néhányan fejükbe vették, hogy megteremtik ennek a lehetőségét, nem gondolhatták, milyen utat kell bejárniuk az első óra megtartásáig. Miként azt sem, hogy viszonylag hamar az egész Európai Unióban elismert bizonyítványt adhatnak a náluk vizsgázóknak.
Hints Zoltán elmondta: a kezdetekkor nem volt egy konkrét, pontosan átgondolt zeneiskolai koncepciójuk, inkább igyekeztek minél több helyről informálódni és ellesni a legjobb módszereket. Így jutottak el a Debreceni Rocksuliba, akik a maguk közel három évtizedes tapasztalatukkal azonnal melléjük álltak. De ugyancsak segítette az indulásukat a Debreceni Művelődési Ház és a Gitármánia Tábor is.
Miután tudták, hogy mit és hogyan szeretnének tanítani, ráadásul a Marosvásárhelyi Nemzetközi Jazz Fesztivál és egyben a Jazz and Blues koncerthelyszín tulajdonosa is melléjük állt, már csak a megfelelő „iskolaépületet” kellett megtalálniuk. Tudták, hogy olyan helyet keresnek, amiben inkább több kisebb helyiség található, amik megfelelhetnek a kétszemélyes vagy kis létszámú hangszeres óráknak. Végül az egykori Marosvásárhelyi Bábszínház, időközben egyházi tulajdonú épülete lett az otthonuk.
Hints Zoltán beszélt arról is, hogy az iskola megnyitása előtt sokan kételkedtek az indulás sikerében, mondván nincsenek hozzá megfelelő tanárok. Aztán persze gyorsan kiderült, hogy nagyon sok olyan kiváló képességű zenész van a városban, akik magánúton korábban is tanítottak könnyűzenét, vagy lenne kedvük ebben a szerepben is kipróbálni magukat. Illetve komolyzenét tanító, képzett tanárok is jelentkeztek, hogy szívesen oktatnának a szerveződő iskolában. Így viszonylag gyorsan összeállt a tanári kar, akik számára azóta is igyekeznek a legnagyobb szabadságot biztosítani az oktatás során. Nincs például kötött tanrend, mert igyekeznek a képzést az adott diákra szabni. A Marosvásárhelyi Rocksuli másik fontos alapelve, hogy mindenkinek esélyt kell adni, így sok olyan diákjuk is van, akiknek máshová nem sikerült beilleszkednie vagy máshol nem fogadták be.
A Marosvásárhelyi Rocksuli a zenei képzés mellett nagy hangsúlyt fektet a közösségépítésre illetve azokra a programokra, ahol a diákjaik közönség előtt mutathatják meg tudásukat. Immár hagyomány, hogy a Marosvásárhelyi Nemzetközi Jazz fesztivál első fellépői a Rocksuli növendékei, de saját fesztiváljuk is van a közeli Mikházán, az ottani Csűrszínházban rendezett Kortárs Zene Napján. Ezek mellett megtartják a Magyar Dal Napját, van hangszerválasztójuk, tavaly csatlakoztak a City Rocks kezdeményezéshez, három éve pedig a helyi Peron Tehetségkutató szervezéséből is kiveszik a részüket. Sőt, minden évben kapcsolódnak a Rocksulik versenyéhez, amikor a világháló adta lehetőségeket kihasználva közel ezer diák méri össze zenei tudását.
Hints Zoltán beszélt arról is, hogy igyekeznek az oktatói gárdájuk továbbképzését is segíteni. Rendszeresen szerveznek továbbképzéseket és hangszeres workshopokat, amik minden bizonnyal hozzájárulnak az iskola jó hírnevéhez. Legalábbis erre utal, hogy jóval többen szeretnének a Marosvásárhelyi Rocksuliban tanulni, mint ahány helyük van. Ráadásul akad olyan diákjuk, aki egy-egy alkalommal 200 kilométert utazik csak azért, hogy könnyűzenét tanulhasson. Nemzetközi bizonyítvánnyal kecsegtető vizsgarendszerüknek köszönhetően pedig egyre többen érdeklődnek Magyarországról is a Marosvásárhelyi Rocksuli iránt.
