Steven Saltzman az UCLA-n tartott Felvételi, keverési és vágási technikák filmzeneszerzőknek című kurzusán olyasmiket akart mondani és mutatni a hallgatóinak, amik nem találhatóak meg a világhálón. Saját könyvéből is idéz, amelyben filmzenével foglalkozók személyes tapasztalataikat osztják meg.
15 lelkes, különböző korú és nemzetiségű diák ült előttem egy Los Angeles-i alagsori tanteremben, és azon tűnődtem, mit taníthatok vagy mutathatok nekik, amit nem találnak meg a YouTube-on. A UCLA Extension kurzusom – Felvételi, keverési és vágási technikák filmzeneszerzőknek – a kétéves filmzeneszerzői program egyik alapkurzusa. Zeneszerkesztőként szerzett tapasztalataimat osztom meg a diákokkal, beleértve azt, hogyan működöm együtt szerkesztőkkel, a rendezővel, zenei felügyelőkkel és a keverőkkel. Igyekszem beavatni őket a projektek technikai és interperszonális kihívásaiba is.
Az évek során rájöttem, hogy a munkánkban sokkal többről van szó, mint a műveletek elvégzéséről. A kulisszák mögötti és a személyes interakciók is hozzájárulnak karrierünk sikeréhez. Véleményem szerint az el nem mondott, meg nem írt történetek hiányát pótolni kell a modern zeneoktatásban. Ezek a tapasztalatok – a technikai ismereteken túl – tájékoztatnak bennünket az iparágban folyó munka fortélyairól. Ilyen jellegű élményeim inspirálták a Collaborations and Conversations című könyvemet is. A filmzene világát belülről tárja elénk, zeneszerzőkkel, zenei felügyelőkkel és zeneszerkesztőkkel készített interjúk és beszélgetések alapján. A könyv bemutatja, hogyan működik a film- és televíziós zene a szakma bennfentesei szerint. Néhány részlet:
Nathan Barr, zeneszerző, aki egy barátjának segített a költözködésben: „Otthagytam a munkámat, vettem egy iskolabuszt, és elvezettünk New Yorkból Brazíliába. Akkor ez csak mókának tűnt, jól szórakoztunk. Amikor visszatértem, egy barátom mutatott egy álláshirdetést: ’Híres hollywoodi filmzeneszerző sofőrt keres.’ A zeneszerzőről kiderült, hogy Hans Zimmer. Csak évekkel később tudtam meg, hogy az állást a költöztetés miatt kaptam meg – Zimmer szerint, aki képes egy ilyen utazásra, azt érdemes jobban megismerni.”
William Ross, zeneszerző és hangszerelő: „Szerintem mindannyiunk sikeréhez hozzájárulnak azok, akikkel összehoz a sors. Nem ismerek olyat, aki ez alól kivétel.”
Rupert Gregson-Williams, zeneszerző: „Mindig azt tanácsolom a fiatal, tapasztalatlan zeneszerzőknek, hogy minél többet dolgozzanak különböző műfajokban határidőre – néha akár ingyen is –, mert ez hasznos a mesterség gyakorlása szempontjából. Lehet, hogy a következő fiatal Spielberggel fogsz együtt dolgozni. Sok olyan fiatal zeneszerzővel találkozom, aki nem erre készül, hanem rögtön meg akarja alkotni élete főművét.”
Sok ilyen történethez tudok kapcsolódni, és gyakran tovább is adom őket. Diákjaim rendszeresen megkérdezik, hogyan tudnának többet tanulni a zeneszerkesztésről, és esetleg dolgozni ezen a területen. Mindig az tanácsolom nekik: keressenek olyan szakembert, akit munka közben megfigyelhetnek. Néha szükség van egy közvetítőre, akinek jó kapcsolatai vannak. Ha találnak szakembert, aki nem tud közvetlenül segíteni, kérjék meg: ajánljon valakit, aki könnyebben elérhető, vagy több ideje van mentorálásra. És igen, fontos, hogy a megfelelő helyen legyünk a megfelelő időben, de ezt – sajnos – nem lehet előre megtervezni.
Remélem, hogy ezek a történetek mindannyiunknak segítenek eligazodni életünk és karrierünk útvesztőiben.
Steven Saltzman
(Fordította: Ifj. Rozsonits Tamás)
