Egyetértenek a szakértők abban, hogy több szabadságra és kisebb műhelyekre, valamint a kísérleti jelleg megerősítésére van szükség a hazai zenei képzés területén, hogy mind a tehetségek kiemelésében, mind a hátrányok leküzdésében segíthessék az iskolarendszert. A legnagyobb nehézség azonban, hogy hiányzik a zenei oktatás bázisa, ma már nem énekelnek a gyerekek – hangzott el a Magyar Zenei Tanács beszélgetésén, ahol az alapítványi és magán fenntartású alapfokú zeneoktatásról esett szó
A Magyar Zenei Tanács az ISON Budapest helyszínén, november végén szervezte meg beszélgetését, aminek jelentőségét az adta, hogy az alapfokú művészeti iskolák közül Magyarországon 64 százalék állami, 34 pedig egyházi, alapítványi vagy egyéb fenntartásban működik. A beszélgetés felvezetőjében dr. Váradi Judit egyetemi docens, a Magyar Zenei Tanács elnökségi tagja kifejtette: Budapesten az állami fenntartású iskolák száma kiemelkedik az alapfokú iskolák tekintetében, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig kimagaslóan magas a nem állami fenntartású intézmények száma. Ma 116 ezer gyermek tanul alapfokú művészetoktatásban zenét: ebből 104 ezren klasszikus zenével foglalkoznak. Mint az elnöksége tag elmondta, a zenepedagógusok hiányát jól jelzi az iskolarendszerben, hogy 100 százalékos az elhelyezkedés az egyetemen végzett zenetanárok esetében.
Nagyobbfajta szabadságot és rugalmasságot ad a nem tankerülethez tartozás, ugyanakkor nehézséget jelent az állami programokból való kimaradás – avatott be a napi működés érdekességeibe Solymosi Árpád, a Symphonia Alapfokú Művészeti Iskola igazgatóhelyettese. Sokszor azonban ez a rendszer lehetőséget ad arra, hogy szorosan összekapcsolódjanak a társadalmi szervezetek, hiszen ahhoz, hogy egy zeneiskola működhessen egy kis faluban, ahhoz sokat kell hozzáadniuk például az adott településen működő szociális szervezeteknek vagy a polgármesternek. Azt is elárulta, hogy az alacsony források miatt rendszeresen nyújtanak be különböző pályázatokat, az elnyert összegek jelentős hányadát pedig hangszervásárlásra költik. Solymosi szerint további nehézség a gyerekek leterheltsége, ráadásul a művészeti oktatási területén nincs, aki tanítsa, és nincs hol tanítani a gyerekeket. Véleménye szerint hasznos lenne egy tudásbázis létrehozásán túl a műszaki képzési terület mintájára közelebb hozni egymáshoz a munkáltatói szférát és a diákokat a zenei területen is.
Nagy különbség fenntartói szempontból, hogy van egyfajta nagyobb szabadsága ugyan a nem állami iskoláknak, nehézsége azonban, hogy közvetlenül az állammal állnak kapcsolatban, amely működés a tankerületek nélkül hatalmas felelősséget jelent – árulta el Lencsés Lídia, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete Művészeti Iskolák Tagozatának tagozatvezetője, elnökségi tagja. Azt is hozzátette: a nem állami intézmények az állami intézmények éves költségvetésének körülbelül 85 százalékát kapják, miközben a jogszabályi elvárások ugyanúgy fennállnak. Nehéz az általános iskolai és a művészeti tanórai elvárásokat összehangolni a gyermekek számára, ami leterheltséget okoz. Ezért a szakmapolitikának kell átgondolnia a rendszert, mert a szülők és a gyermekek részéről egyértelmű az igény, sőt, növekedést vél ebben felfedezni. Lencsés Lídia úgy látja, fontos lenne egymásra építeni a tantárgyakat, ezzel pedig a művészeti tárgyakat oktatókat egyenrangúvá lehetne tenni a többi tanárral. Probléma szerinte a tanárhiány, amely egy olyan marketingkampányt igényelne, ami véleménye szerint már nem a pedagógusok feladata.
Világjáró művészek tartanak mesterkurzusokat a TRIOLA Alapfokú Művészeti Iskolában – büszkélkedett az intézmény igazgatója, fenntartója, Czeglédi Ibolya. Elmondta, rengeteg munkára, odafigyelésre van szükség a tehetségek felkarolásában, amely sokszor alig látszik. Egy hasonló folyamat eredményeként azonban a siker sem maradhat el: a Triola intézményében egy SNI-s gyermeket sikerült a Virtuózok televíziós tehetségkutatóig juttatniuk a pedagógusainak. Kis műhelyként olyan lehetőségek állnak egyébként az iskola rendelkezésére, amely kuriózum: ha náluk például egy oktató óráit nem veszik fel a diákok, és így óraszám nélkül marad, akkor tőle megválnak.
Sajnálatos, hogy ugyan az állami iskolákban megvalósult a Kodály hangszercsereprogram, ebből kimaradtak a nem állami iskolák – jelezte a különbözőségből fakadó nehézséget Bokor György, a Hubay Jenő Zeneiskola és AMI igazgatója, az Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége, azaz az MZMSZ fővárosi szervezetének elnöke. Kifejtette: a közösség iránti igény sokkal nagyobb értékké vált a koronavírus-járvány okán, növekedett azon gyermekek száma, akik extra törődést igényelnek, a zenei oktatásban pedig sokat tudnának tenni a hasonló gyermekek megsegítésére – mondta el Bokor György, aki azt is megfogalmazta, hogy Budapesten nem volt olyan zeneiskola, amelyik ne keresett volna legalább egy zongoratanárt 2022 szeptemberében. Probléma a tanárhiány mellett, hogy nincs biztos bázisa a zeneoktatásnak Magyarországon: Kodály országában nem énekelnek az iskolákban, és ma már egyre kevésbé az óvodákban is. Probléma szerinte, hogy korábban például a népzene és zeneoktatás között volt átfedés, ma azonban a néptánc nem képzelhető el a testnevelésórákon. Van azonban szerinte fejlődés, előremutató fejlemények például a digitalizáció területén, de a megfelelő alapok mégis hiányoznak a zenoktatásban. A korábban említett tudásbázissal kapcsolatban elmondta, ezt már elindította az MZMSZ, de valóban szükség van egy olyan hálózatra, amelyben akár naponta cserélhetnek eszmét a zenei oktatás területén a szakértők. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy minden nehézség ellenére egy nagyon pezsgő művészeti élet zajlik hazánkban számos versennyel, a Virtuózok sorozattal, amelyre érdemes büszkének lenni. A fejlődéshez pedig véleménye szerint az egyéni lehetőségeket is számba kell venni.
T. E.
