Medgyessy Klára harmadik alkalommal házigazdája Törökszentmiklóson a Hangszert a kézbe kiállításnak, miközben a ceglédi esemény szervezésében is részt vett. Július elsejétől ismét ő irányítja a törökszentmiklósi Ipolyi Arnold Művelődési Központ, Könyvtár és Butyka Béla Helytörténeti Gyűjteményt, ahol a 95. Hangszert a kézbe idején beszélgettünk.
– Miért érezte fontosnak, hogy harmadszor is legyen Hangszert a kézbe Törökszentmiklóson?
– A legfontosabb motiváció az volt, hogy szeretem a zenét. Mindenféle zenét. Részben azért is, mert a zene összekötheti és inspirálhatja is a gyerekeket. Hat évvel ezelőtt rendeztük először itt, a házban Hangszert a kézbe kiállítást, majd három éve egy másik helyszínen, de a ceglédi HAK lebonyolításában is részt vettem, úgyhogy nem volt kérdés, ha újra én irányítom az Ipolyi Közművelődési Központot, ismét lesz Hangszert a kézbe. Ezt a pályázatomba is leírtam. Úgyhogy a július elsejei kinevezésem után ez már vállalás volt, amit teljesíteni szerettem volna. Ráadásul, aki csak egyszer is látta a Hangszert a kézbe közreműködőit, akik férfi létükre példaértékű alázattal, türelemmel terelik a gyerekeket, annak egyértelmű, hogy ez egy nagyszerű rendezvény.
– Ami azért elég nagy felfordulást okoz egy művelődési intézmény életében, hiszen három nap szinte csak erről szól. Mekkora szervezést, előkészítést igényel a ház részéről a Hangszert a kézbe fogadása?
– Három nap alatt közel 1800 gyereket fogadunk szervezetten, ami azt jelenti, hogy a könyvtáron kívüli része a háznak csak a kiállításról, a rendhagyó énekórákról és a látogatók mozgatásáról szól. De minden szervezés kérdése. Amikor újra kineveztek a ház élére, kitűztük az HAK időpontját, úgyhogy volt időnk felkészülni. A házat használó csoportok programjait jó előre átszerveztük, más helyiségekbe irányítottuk, mindenkit tájékoztattunk, és a kollégák is tudták, hogy ez a három nap erről fog szólni. Alapjáraton sem egyszerű itt az élet, de ha jól felkészülünk, nem lehet galiba.
– Az Öröm a Zene részéről az is a harmadik törökszentmiklósi HAK mellett szólt, hogy nemcsak helyieket, de más települések iskoláit, óvodáit is meg tudják szólítani.
– Ez is csak szervezés és szándék kérdése. Ha azt láttuk, hogy valamelyik rendhagyó énekórán még volt harminc hely, akkor addig mentünk, amíg nem találtunk olyan iskolát vagy óvodát, amelyik elfogadta az invitálásunkat. A Hangszert a kézbe egy hatalmas lehetőség, amit a legtöbb intézmény és pedagógus megértett, úgyhogy nemcsak Törökszentmiklósról, de Tiszatenyőről, Szajolból, Kisújszállásról, sőt Szolnokról is jelentkeztek csoportok.
– Törökszentmiklós vagy az Ipolyi Közművelődési Központ esetében mennyire számít különlegesnek, hogy máshonnan érkezik egy nagyobb program?
– Ma már a programok és a szervezők maguktól is megtalálnak bennünket, ez nem jelent különösebb nehézséget. Ugyanakkor továbbra is kulcsfontosságú a jó kapcsolatrendszer, a kreativitás és a nyitottság az új, rendhagyó kezdeményezések felé. Sokkal lényegesebbnek tartom, hogy ismerjük a saját közönségünket, a helyiek igényeit, és olyan programokat hozzunk a házba, amelyek nemcsak érdeklik őket, hanem megfelelő, vállalható színvonalat is képviselnek. Éppen most kezdtük el szervezni az újévi koncertünket, és nagyon jól esik, hogy szinte azonnal elkezdték rá vásárolni a jegyeket. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy nemcsak minőséget kell szolgáltatnunk, de gazdálkodunk is, tehát óhatatlan, hogy vannak olyan programok, amik talán nem az én ízlésemhez igazodnak, de van rájuk igény, plusz bevételt hoznak, amiből akár egy veszteséges, de nagyon igényes programot is meg tudunk hívni.
– Az első Hangszert a kézbe után tombolt a covid. Sokan azt mondják, ez megváltoztatta a közönséget, a szórakozási szokásokat. Ez itt is érződik?
– Természetesen érezhető valamennyire a hatása, hiszen átalakultak a szórakozási szokások. Ugyanakkor nem hiszek abban, hogy ez mindent megváltoztatott volna. Szerintem a kulcs továbbra is az, hogy ismerd a közönséged, és meg tudd szólítani a különböző ízlésű rétegeket. És nem lehet csak várni a közönségre, tenni kell azért, hogy bejöjjenek. Például egy Hangszert a kézbe kiállítással, vagy azokkal a klubkoncertekkel, amiket a Hangfoglaló Program pályázata révén szeretnénk újra beindítani.
B. Zs.
