Ha a könnyűzene oktatásban történő érvényességére és még nagyobb kulturális elfogadottságára keressük a választ, akkor az 1967-ben elfogadott Tanglewood nyilatkozatot alapkőnek tekinthetjük ezen a hosszú úton. A jelentésben megállapítottak nyolc alapelvet, amelyek teljesen megváltoztatták a zenei oktatás helyzetét és jövőjét, továbbá alapot adott az 1999-es második nyilatkozathoz, amelyben felvázoltak egy víziót a következő 20 évre.
Az 1967-ben a Massachussets-béli Tanglewoodban tartott konferencia egy komoly fordulópontot jelentett a könnyűzene oktatásba való beillesztésében. A szervezés a jelenlegi National Association for Music Education (NAfME) jogelődjének számító Music Educators National Conference (MENC) nevéhez fűződik, de közreműködőként jelen volt több amerikai művészeti intézet is. A konferencia célja az volt, hogy megvitassák és meghatározzák a zenei oktatás szerepét a kortárs amerikai társadalomban, és útmutatásokat adjanak a zenei oktatás hatékonyságának a javításához. A résztvevők között voltak tudósok, szociológusok, pedagógusok, vállalati képviselők, zenészek és a zene más területeiről érkező szakemberek.
A szimpózium végén elfogadott nyilatkozat második pontja kimondta, hogy a tantervbe beletartozik minden korszak, stílus, forma és kultúra zenéje. A zenei repertoárt ki kell terjeszteni és gazdagítani kell annyira, hogy az magába foglalja a tizenévesek által népszerű zenéket, az avantgárd zenét, az amerikai népzenét és más kultúrák zenéit is. A nyilatkozatot követően sok vita folyt arról, hogy a könnyűzene bekerüljön-e az oktatásba. A kritikusok esztétikailag alacsonyabb szintűnek, veszélyesnek és lázadónak tekintették a műfajt. Ennek ellenére a könnyűzene, ha csekély mértékben is, de fokozatosan bekerült az amerikai oktatásba.
A zenei oktatás kutatásában a magasabban jegyzett könnyűzenei nevelést HPME-nek (Higher Popular Music Education) nevezik. Ez magába foglalja a könnyűzene üzleti részét, a zenetudományt, a pedagógiát, a teljesítményt, a technológiát, az elméletkutatást és a dalszerzés oktatását. A Tanglewood nyilatkozat után elkezdett folyamatosan növekedni a HPME hálózat, az Egyesült Államokban mára több mint 35 felsőoktatási intézmény építette be a könnyűzenét a tantervébe, valamint létrejöttek olyan nemzeti és nemzetközi szervezetek, amelyek a könnyűzene oktatási rendszerbe történő felvételét támogatják.
Az 1967-es nyilatkozat további pontjai meghatározták, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a tanulók egyéni igényeinek a teljesítésére; a számítógépes oktatást alkalmazni kell a zene tanulmányozására és kutatására; és több pont is kitért a zenepedagógusokra, akiknek a fejlesztését támogatni kell tanérképző programokkal és a zenéhez kapcsolódó művészeti tanfolyamokkal.
A MENC 1999-ben egy újabb konferenciát szervezett a zenei oktatás jövőjéről, amit a korábbi elnök June Hinckley vezetett. Ekkor jelent meg a The Housewright Symposium/Vision 2020. Ebben a jelentésben kiemelkedő zenei oktatók mutattak be egy jövőképet, amely a következő 20 év zenei oktatását irányította. Ez a jelentés jelenleg is érvényben van.
(A következő cikkünkben ezt a nyilatkozat mutatjuk be.)
Összeállította: Ifj. Halmos Attila
Forrás:
https://scholarship.miami.edu/discovery/delivery?vid=01UOML_INST:ResearchRepository&repId=12355321030002976#13355515290002976
https://nafme.org/wp-content/files/2015/12/18-HousewrightDeclaration.pdf?fbclid=IwAR2q9yv3ULB0sgBA8etOiypTwA3ej5lUhivT6v681ujCnPcx-jdUXBb_bOo
