Détári-Lukács Ágnes, a ceglédi Kossuth Művelődési Központ Nkft. ügyvezető igazgatója a június 3-ai „Neked írom a koncepciót” című konferencia ötödik előadójaként Cegléd városának zenei koncepcióját, a projekt megvalósításához vezető út első, de mindenképpen fontos lépéseit ismertette. Ahogy előadásában fogalmazott: „a koncepció készítése sok mindent adott a nem megyeközpont kisvárosnak.”
Cegléd igazán színes és nagy múltra visszatekintő zenei történettel büszkélkedhet. Elég csak a város első dalárdájára, vagy az ország második zeneiskolájára gondolni, amik mellett persze nem lehet elfeledkezni a világ egyetlen dob magángyűjteményéről, amelynek szintén Cegléd ad otthont, ahogy a szorosan a múzeumhoz kötődő dobos gáláknak is. De az Artbeat dobverőgyár is ceglédi, csak úgy, mint az országos népszerűségnek örvendő Fatal Error és Zanazibár zenekarok. A jövő meghatározó tehetségeinek felkutatásában is élen jár a város, hiszen most már tizenegyedik éve rendezik meg a Ceglédi Utcazene Fesztivált, amelynek levezénylése a mindenkori diákönkormányzat feladata. A művelődési központ ügyvezetője hozzátette: ilyen keretek között a város polgármestere nem is kérdezte meg, miért akarnak belevágni az NKA Hangfoglaló Program kollégiuma által városi zenei koncepciókra kiírt pályázatba.
Ahogy más településeknél, úgy Cegléd esetében is az első és legfontosabb feladatok közé tartozott a projekt társadalmasítása. A koncepció előkészületeinek során éppen ezért elengedhetetlen volt, hogy a zenei élet helyi képviselői összeüljenek, találkozzanak egymással, kezdve a nyugalmazott zeneiiskola igazgatótól, a DJ-ken és rappereken át, egészen a komolyzenészekig. Egy ilyen koncepció megvalósításához ugyanis elengedhetetlen, hogy mindenki megoszthassa a másikkal az elképzeléseit, hogy ki mit hall, ki hogyan gondolkodik a város zenei életéről. Ezeknek a beszélgetéseknek a során természetesen nem csak a közös pontokra derült fényt, de felszínre jöttek kibeszéletlen és kezeletlen, sokszor egészen mélyen gyökerező nézeteltérések is, amelyek megerősítették azt a tényt, hogy egy város könnyűzenei életének fellendítése érdekében a koncepció összeállítása korántsem az első lépés, hosszú út vezet még a projekt megvalósításának kezdetéig is.
Détár-Lukács Ágnes ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: bár mindenkinek ügye a koncepció, a műhelymunka során kiderült, hogy egyes kérdésekben nem mindenki van ugyanazon a véleményen, ezért elengedhetetlen, hogy a közös gondolkodás először érzékenyítéssel és egymás megértésével kezdődjön. Erre három kerekasztal beszélgetés biztosított platformot. Ezen alkalmak során lett a kezdeti borúlátásból megvilágosodás, és vált mindenki számára világossá, hogy nem minden a pénz, hiszen a kommunikációt semmi sem pótolhatja, sokszor pedig a kényelem és a lustaság blokkolja a fejlődést. Az eleinte kissé szögletesre sikerült kerekasztalbeszélgetések arra is rádöbbentették a projekt előkészítőit, hogy az ilyen alkalmak moderáláshoz egy külső szemre, egy trénerre van szükség, akinek a munkája szintén sokat hozzá tett a közös gondolkodás produktív irányba terelődéséhez.
A beszélgetések során megannyi kérdés és probléma felmerült. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy Cegléd a zenei unikumok városa, ami a jövő helyi könnyűzenei életének alakulása szempontjából is meghatározó lehet. Szóba került a dobmúzeum bővítése, a Bach-orgona elkészülése után felmerült az orgonatanszék meghirdetése a zeneiskolában, de egy versenyzongora beszerzésének a vágya is hangot kapott, csak úgy, mint a próbatermek hiánya. A koncepció valójában a harmadik kerekasztalbeszélgetés alkalmával kezdett összeállni, amelyhez elengedhetetlen volt a Rocksuli és a zeneiskola egymásfelé fordulása, a tanárok egymás iránti érdeklődése, akik Détár-Lukács Ágnes szerint nyitottabbak, mint az intézményvezetők.
