Közel félezer diáknak ért véget a tanítás június 20-án a Rocksuli Debrecenben, de július 1-től már várják is a jelentkezéseket a következő tanévre. Balogh Miklós Péterrel, az intézmény vezetőjével a 36. befejezett tanév mellett a kékedi táborról és a jövő évről is beszélgettünk.
– Milyen tanévet zárt a Rocksuli Debrecen?
– Jubileumoktól mentes, sima év volt a Rocksuli harminchatodik tanéve. Közel félezer diákkal zártuk az évet úgy, hogy évközben nagyjából húsz-huszonöten hagyták abba a tanulást, de körülbelül ennyien csatlakoztak is félévkor hozzánk. Továbbra is a kapacitásunk és az infrastruktúránk maximumán működtünk, tehát a nyáron azon is kell dolgoznunk, miként tudnánk bővülni. Mert igény az lenne.
– Tanárokkal is lehet bírni a növekvő igényeket?
– Ebben a tanévben rengeteg új tanárunk lett, köszönhetően a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézete hallgatóinak, akik megtaláltak minket, illetve mi is közöttük keresgéltünk, amikor új kolléga kellett. Nincs formális együttműködés a két intézmény között, de azt hiszem, kölcsönösen előnyös, hogy az egyetemisták nálunk tanítanak, ráadásul nagyon beváltak.
– Van-e változás a hangszerek iránti keresletben?
– A gitár, a dob és az ének továbbra is a legkeresettebb, de ebben a tanévben újra el tudtuk indítani a szájharmonika oktatást, ami úgy tűnik, működik, virágzik, már koncerten is megjelentek a hallgatóink. Jövőre szeretnénk nagyobb hangsúlyt fektetni a fúvósokra, próbálunk trombita szakot indítani, illetve a szaxofont tovább erősítjük. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha hangszereket vásárolunk, amiket aztán a diákok kikölcsönözhetnek. Látszik ugyanis, hogy a drága hangszerbeszerzés tart vissza sokakat a fúvósok tanulásától.
– Minden évben kérdés, hogy kellett-e, kell-e árat emelni?
– A most lezárult tanévben körülbelül 4.700 forint volt nálunk egy óra, amit szeptembertől ötezerre kell emelnünk. Egyrészt a rezsiköltségek, másrészt az oktatói bérek miatt, hiszen olyan fizetést kellene tudnunk adni, ami miatt érdemes velünk hosszabb távon is számolni. A piaci áraknál még mindig olcsóbbak vagyunk, és a fizetéseink sem érik el a közoktatásban tanítókét.
– Már fut a nyári táborotok hirdetése.
– Hagyomány, hogy a Campus fesztivál után nagyjából negyvenen elvonulunk a Zemplénben található Kékedre, ahol az egyesületünknek van egy közösségi szálláshelye, és ahol már évek óta megrendezzük a nyári táborunkat. Ez egy 130 fős kistelepülés, ahol a helyi művelődési házban próbálhatunk, hogy a tábor végén a helyieknek koncertet adjunk. Ezt már ők is legalább annyira várják, mint mi a tábort, amikor az egész éves hajtás után huszonöt diákkal egy kicsit feloldódhatunk a zenében és a közösségben. Abban az egy hétben együtt élünk a helyiekkel is, nemcsak koncertet adunk, de például focizunk is velük. Mindig nagy élmény.
– Csak rocksulisok jelentkezését várjátok?
– Szó sincs róla, ez egy alapvetően nyitott tábor. Az persze fontos, hogy aki jelentkezik, az tudjon annyira zenélni, hogy beszállhasson a koncertre készülő csapatba. Azt hiszem, fontosak ezek a nyári, zenei táborok, örülök, hogy a diákjaink nemcsak velünk jönnek, de más helyekre is elmennek, például a Gitármániába.
– Akkor most jöhet a két hónap kikapcsolódás?
– A tanárainkat nem nagyon fogom zaklatni, de nekem azért a nyáron is lesz elég dolgom. Most éppen a jövő évi jelentkezési lapot állítom össze, ami július 1-től elérhető lesz. Kékeden szoktam összerakni a Más-7 programját, ami a tanévnyitó hetünk koncertekkel, bemutatkozásokkal és mindenféle zenei programokkal. Ugyanakkor elkezdtük építgetni a Rocksuli tehetségközpontot is, ahol kifejezetten zenekarok mentorálásával szeretnénk foglalkozni. A következő tanév még csak egy kísérleti időszak lesz, amikor egy zenekarral szeretnénk kialakítani a megfelelő módszereket, megtanulni azt, hogyan lehet az ilyesmit hatékonyan csinálni. Persze pihenni is kell, én is fogok, de azért bőven ad munkát, hogy szeptember közepére ismét készen álljunk közel félezer zenét tanuló fogadására.
-bazs-
