Irodalomjegyzék

poptanitas_10.jpg

ZAOL, 2017. 07. 13.

A cikk a Cseh Tamás Program és a Hangszerek Országos Szövetségének Hangszert a kézbe akciója kapcsán született, mely programsorozat 2017. február és június között az ország nyolc nagyvárosában huszonnégyezer iskoláskorú gyermek számára tette lehetővé, hogy a könnyűzenében használt hangszerekkel ismerkedjen, és rendhagyó pop-rockzenei órákon vegyen részt. A ZAOL Andrásik Remót, a HANOSZ titkárát kérdezte elképzeléseikről, melyek közé tartozik a könnyűzenei oktatás népszerűsítése, s egyben a közösségi élmény megteremtése.

Lelőhely

Andrásik Remo: Vitaindító gondolatok a zeneoktatásról

Music Media, 2015. 05. 16.

A cikk fő gondolata, hogy az alapszintű zeneoktatás, habár magas színvonalú, de a klasszikus zenére és a népzenére koncentrál, nem ér el eredményeket nem járul hozzá a zenei alapműveltséghez, a hangszerismerethez, nem kelti fel a zene iránti érdeklődést. A középszintű oktatásban ugyan megjelenik a könnyűzene, de általában ritkán, és akkor is jazz formájában. A magánzenei stúdiók színvonala változó, a tanterv nem teljes, a tanárok java pedig általában egy hangszerre specializálódott, így nincs meg a közösségi élmény. Hiába a zömében jó képzés, ha nincs zeneértő közönség hozzá. Pedig a zenetanulás és a zenélés hozzájárul a társas kapcsolatok fejlődéséhez, a fiatalok értelmi, érzelmi, társadalmi, tanulmányi, kommunikációs, nyelvi és fizikai készségeinek fejlődéséhez, közösségi élményt nyújt, önismeretre tanít, fejleszti a kommunikációs készségeket – azaz egyéni és társadalmi szempontból is hasznos. Andrásik Remó saját véleménye kifejtése után több zenészt is megkérdezett a témában.

Lelőhely

Burián Miklós: Miért nem szeretik a gyerekek az ének-zene órát? – Hazai és nemzetközi kitekintés az ének-zene oktatás gondjairól

Új Pedagógiai Szemle, 62/4–6. (2012), 165–174.

Burián Miklós cikkének fő tézise, hogy a gyerekek azért nem szeretik az ének-zene órát, mert nem kapnak elég élményt. Ennek megváltoztatására a szerző egy sajátos programot igyekszik kialakítani, amely megnyitja a gyerekeket az ének-zene mint tárgy és jelenség iránt. A programnak a következők a részegységei: kreatív (improvizációs) gyakorlatok, tisztán zenei (énekes-hangszeres) anyagok, recitatív, szöveges, mozgásos-táncos, fantázia kibontó, mesemondó, csoportos cluster képző és zenekari szimulációs gyakorlatokat. Mindezt hallgatott zenék szóbeli interpretálásával, zenére történő rajzolással és gyermekkarmesteri tevékenységgel egészítették ki. A cél a kreativitás (improvizálás) és annak végkifejlete által a katarzis felmérése, s annak mint jelenségnek a vizsgálata. Ebben a tekintetben Burián Miklós Arisztotelészre, Lukács Györgyre és Kodály Zoltánra támaszkodik.

Lelőhely

Csengery Kristóf: Interjú dr. Nemes László Norberttel

Zene-kar internetes folyóirat

Csengery Kristóf dr. Nemes László Norbert egyetemi docenssel, a Zenepedagógia Tanszék vezetőjével, a Kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet igazgatójával beszélgetett a magyar zeneoktatás problémáiról, s azok lehetséges megoldásairól. Utóbbiak közé tartozik az alkalmazkodás a világ változásaihoz, így a populáris zene felé való nyitás is, és a zenei nevelés céljainak és eszközeinek pontos definiálása. S legfőképpen: az örömteli közös zenélés hagyományának felélesztése.

Lelőhely

Csepelyi Adrienn: „Kodály országában” nincs hol és kitől zenét tanulni

Népszabadság, 2015. 09. 19.

Csepelyi Adrienn cikke arról szól, hogy hiába a relatíve színes hazai zeneiskolai paletta, így sem tud minden gyerek bekerülni a képzésbe. Ennek oka egyrészt az, hogy lasszóval kell fogni a tanárokat, másrészt, hogy sok család nem engedheti meg magának a tandíj kifizetését. Pedig nagyon fontos lenne, hogy minél több gyerek számára elérhető legyen a zeneoktatás, hiszen nem mindegyikükből lesz zenész, de a koncertlátogató közönség utánpótlásához jelentősen hozzájárul az, hogy kapott-e ilyen irányú oktatást a célközönség, vagy sem. A cikkben részletesen bemutatott Symphonia Alapítvány és a Magyar Máltai Szeretet szolgálat közös programja pont azokat célozza meg, akiknek pénzügyi vagy egyéb okokból nincs lehetősége zenét tanulni.

Lelőhely

Gyuricza Ferenc: Kodály zenepedagógiai öröksége a 90-es években, A népzene-modern popzene ellentét és a zenei oktatás

Muzsika, 35/3. (1992), 6–9.

Janek Marian: A populáris zene mint a multikulturális szemléletű oktatás része az ének-zene szakos tanárok főiskolai képzésében

A magyar felsőoktatás jövője az Európai Unióban: a Magyar Tudomány Napja tiszteletére, 2004. november 10-én, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán megtartott konferencia előadásai. – Esztergom: VJRKTF, 2004, 148–155.

Kovács Anna Eszter: A populáris zenei kultúra a szervezett szabadidő-eltöltés szolgálatában: egy zenei program bemutatása és további lehetőségeinek átgondolása

Kapocs, 15/3. (2016), 57–67.

Recorder magazin, Zene & Iskola–sorozat:

  • Sugó Lilla: Van és nincs – Zeneoktatás minden szinten

Recorder magazin, 2016. 03. 23.

A Recorder magazin Zene & Iskola című cikksorozata a hazai zeneoktatás helyzetét járja körül. A nyitó írás Sugó Lilla tollából egyfajta helyzetjelentésként áttekinti azokat a hazai lehetőségeket, melyek elérhetőek azoknak, akik szeretnének zenét tanulni: zenei foglalkoztatókat, zeneiskolákat, zene tagozatos iskolákat, főiskolai vagy egyetemi-, illetve popzenei képzéseket. Általános tendencia, hogy a közép- és felsőfokú képzések felé haladva egyre kevesebb opció nyílik a tanulni vágyóknak. Ahogy az is jellemző, hogy a popzene relatíve kevés helyen kap kiemelt szerepet.

Lelőhely

  • Dömötör Endre: Több zenét a suliba! – A zenetanulás és a zeneterápia jótékony hatásai

Recorder magazin, 2016. 04. 15.

A Recorder magazin Zene & Iskola című cikksorozatának második cikkében Dömötör Endre Batta Zsuzsanna (Marge) zeneterapeutával és hangterapeutával, és Kőváry Zoltánnal, a Trousers frontemberével, klinikai szakpszichológussal vizsgálja meg, hogy milyen jótékony hatással van a zene annak hallgatóira és művelőire. Az írásból kiderül, hogy a zenetanulás nemcsak a zenei képességek fejlesztésére jó, hanem az érzelmi intelligenciára is hat.

Lelőhely

  • Weyer Balázs: Mélyről jövő érzések – A zene mint evolúciós előny

Recorder magazin, 2016. 04. 16.

Weyer Balázs a Recorder magazin Zene & Iskola fókusztémájához kapcsolódva Daniel Levitin The World In Six Songs című kötetére reflektálva arról ír, milyen fontos szerepe van a zenének az ember evolúciós fejlődésében. Egyrészt fizikai hatása van: miközben éneklünk, a testünk rezeg, hangszer használat esetében pedig a hangszert szólaltatjuk meg. Másrészt közösségteremtő szereppel is bír. A szerző példának hozza fel a népdalokat, amelyek természetüknél fogva olyanok, hogy mindenki be tud kapcsolódni az előadásukba. A zene továbbá tanulási eszköz is, általa több információ ragad meg az agyunkban.

Lelőhely

Orbán Dorottya: Szélmalomharc és diadalmenet: zeneoktatás Magyarországon

Összkép – Az inspiráló tudásért, 2017. február

A cikk összefoglaló jelleggel gyűjti össze a magyar zeneoktatás problémáit, kitérve a Zeneipari jelentések vonatkozó adataira. Ezek közé tartozik, hogy az énekelni vagy hangszeren zenélni tanulók majdnem hatvan százaléka zeneiskolában tanult. Azonban sokan az első két év után kiesnek a zeneoktatásból, s az a ritkábbik eset, hogy az általános iskola mellett végig járják a zeneiskolát. A magánoktatást általában azok választják, akik vagy nem jutottak be a zeneiskolába, vagy nem tudtak olyan hangszeren tanulni, amilyenen szeretnének, főként azért, mert a tanárok száma véges. A HÉTFA Kutatóintézet által készített 2017. évi Zeneipari Jelentéshez egy zeneoktatási kérdőív is készült, melyet hatszázhatvanegy közoktatásban-, és/vagy zeneiskolában tanító zenetanár töltött ki. Ebből az is kiderült, hogy a könnyűzene tanításának nincsenek meg a megfelelő keretei, nincs még kánon, a pedagógusok pedig nem készültek fel erre a típusú oktatásra, hiszen maguk sem tanulták a módszert, pedig hajlandóságuk lenne rá.

Lelőhely

Vitányi Iván: A könnyű műfaj

Kossuth Kiadó, 1965

Vitányi Iván marxista zeneszociológus szerint évszázadok óta szemben áll a közönség előtt népszerű, szórakoztató vagy „könnyű műfaj”, tágabban értve pedig minden közhasználatú művészet. Sokan elzárkóznak ettől a fajta művészettől, a szerző szerint azonban a marxista kritika nem általánosít, hanem amennyiben egy jelenség kialakulása szükségszerű, akkor megvizsgálja ennek a folyamatnak az okait, hátterét. Megrajzolja fejlődéstörténetet, igyekszik elválasztani a jót a rossztól, az előremutatót, a művészit a hanyatlótól és művészietlentől. Vitányi Iván erre tesz kísérletet a populáris zene jelenségét illetően.

Vitányi Iván: A zene lélektana

Gondolat Kiadó, 1969

A szerző elméleti kiindulópontja az, hogy a zenepszichológia azt kutatja, hogy a zene az ember belső érzelmi-tudati folyamataival milyen összefüggésben van, és milyen hatást vált ki bennünk. Vitányi Iván a marxista esztétika jegyében dolgozik, mely a művészetet a valóság sajátos módon való visszatükrözéseként látja, de kiemeli, hogy ez a visszatükrözés lelki folyamatok között megy végbe, sajátos folyamatok szükségesek a megteremtéséhez és befogadásához. Ezt a sajátosságot Lukács György a katarzisban látja, mely fogalmat Vitányi Iván is átveszi. A kötet három problémakört dolgoz fel: a katarzis jelenségét, a hangok érzékelését, utoljára pedig a dialektikus gondolkodás értelmében a kettő szintézisét: hogyan vezet el a hangok érzékelése a katarzishoz?

Vitányi Iván: Beat

Zenemű Kiadó, 1969

Vitányi Iván: Az ének-zenei általános iskolák hatása

MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont Tanulmányok, Budapest, 1971, 3/7.

Vitányi Iván és Sági Mária: Kreativitás és zene

Akadémiai Kiadó, 2003

A szerzőpáros kiindulópontja az, hogy a kulturális és művészeti alkotókészség mindenkinek a birtokában van, még azoknak is, akik nem jutnak el hozzá. Az eddigi kutatások helyett, melyek a kreativitás személyiségtulajdonságaira, sajátosságaira, az intelligenciához való viszonyára koncentráltak, a mindennapi alkotókészséget járják körbe két kötetben, a Tömegkommunikációs Kutatóközpont, az MTA Zenetudományi Intézete és a Népművelési Intézettel együttműködve. 1972 júliusától 1973 decemberéig, kétszázhúsz fővel készítettek két-három órás felvételeket annak érdekében, hogy felmérjék, hogyan működik a mindennapi alkotókészség.

A bejegyzés trackback címe:

https://poptanitas.blog.hu/api/trackback/id/tr5713399235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Poptanítás

A Szent György Nonprofit Kft. és a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Hangfoglaló Program Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogramja Legyen a könnyűzene is mindenkié! címmel konferenciát szervez a könnyűzenei oktatás helyzetéről és lehetőségeiről. A Poptanítás-blog minden ehhez kapcsolódó anyagot tartalmaz.

Facebook oldaldoboz

Friss topikok