A jelenlegi általános ének-zene oktatás zenetörténet és kottaírás-olvasás alapú, miközben semmilyen támpontot nem ad a zenéről való véleményformálásra, és néha még az örömteli zenélés is eltűnik az énekórákról. Ezek helyett a zenei nevelés mindenki számára elérhető részében az alábbi három értéket közvetíteném: 1. Az (együtt) zenélés öröme 2. Értő – vagy ami még fontosabb: átérző – zenehallgatás 3. A zenéről való gondolkodás és véleményformálás képessége.
Az aktív zenélés egyik nagy problémája, hogy általánosságban nézve a felnőtt életünknek nem része. Nagy feladat helyet találni ennek az életünkben. Tömegek számára a muzsikálás legkönnyebben elérhető útja mindig is az éneklés lesz. Ehhez adhatunk segítséget az énektechnika és a ritmusérzék fejlesztésével.
Kérdés, hogy a zenei írás-olvasás tanítása szükséges-e ma az általános képzésben, ha szinte mindenből van elérhető felvétel, és nem feltétlenül szükséges kotta az énekes anyag megtanulásához. Sőt, sokszor nehezíti a folyamatot, mert elvonja a figyelmet magáról a zenéről.
Az értő és átérző zenehallgatáshoz vezető úton is a legfontosabb a gyakorlati, énekes tapasztalat lenne, hiszen saját magunkon tanulhatjuk meg legjobban, hogy mi mindenre kell (vagy lehet) odafigyelnie egy előadónak. De az érzelmi kapcsolódás változatos módokon fejleszthető – például társművészetek (rajz, mozgás, színház) bevonásával.
A zenéről való gondolkodáshoz és véleményformáláshoz meg kell ismertetnünk a zene elemzéséhez, a formarészek, a rétegek és alkotóelemek megnevezéséhez szükséges (szak)kifejezéseket, és gazdag szókincset kell adnunk a zene mozgásának, hangulatának, érzeteinek leírásához.
Mindehhez a választott zenei anyag bármelyik korszak, bármelyik műfaja lehet. Az igazán fontos az, hogy a segítségünkkel a zenélés, a zenehallgatás és a zenéről való beszélgetés valóban mindenki életének örömteli része legyen.
Prezentáció