Bajnai Zsolt: A Hangfoglaló Program szerepe és vállalásai a hazai könnyűzene-oktatás fejlesztésében
2017. november 25. írta: Murzsa Tímea

Bajnai Zsolt: A Hangfoglaló Program szerepe és vállalásai a hazai könnyűzene-oktatás fejlesztésében

musicmedia.jpg

Indulás a jövőbe

Egy távol-keleti bölcsesség szerint, ha egy évre tervezel, ültess rizst, ha tízre, telepíts erdőt, ha hosszabbra, tanítsd a gyerekeket. A Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzenei Támogató Programja révén egy olyan konferencia valósulhat meg, ami az utóbbinak a lehetőségét szeretné megalapozni a magyar könnyűzene területén. Éppen ezért, a jövőbe utazunk. Ugyanis az, amiről ebben a két napban beszélünk, egy év múlva talán elkezdhet megvalósulni, tíz év múlva talán végeznek azok a gyerekek, akiket az új körülmények között a könnyűzenére tanítanak, és húsz-harminc év múlva érződhet annak a hatása, amit tőlünk kaptak és tovább adtak. Gondoljunk bele, hol tarthatna a magyar könnyűzenei oktatás – és emiatt a magyar könnyűzene, de áttételesen az egész társadalmunk – ha fél évszázada (1968-ban) és bő három évtizede (1982-ben) nem feneklenek meg a hasonló kezdeményezések!

Csak remélni tudom, hogy a konferencia résztvevőiben felsejlik a felelősség. Tudunk-e élni azzal a lehetőséggel, hogy használható koncepciók megalkotására némi forrás, és végre valamiféle szervezeti háttér is a rendelkezésünkre áll?

Az NKA-n belül 2014-ben elindult könnyűzenei támogatási program – amely az elmúlt négy évben 2,7 milliárd forintot fordíthatott a hazai könnyűzenére – indulásakor hiányzott az alprogramok közül az oktatás. A 2015-ben létrejött, a program megvalósításáért felelős ideiglenes kollégium felvázolt egy könnyűzenei életpályamodellt, amely 5-8 éves időintervallumban próbálja segíteni a zenészeket és formációikat. Ennek a modellnek azonban hiányossága, hogy csak akkortól foglalkozik a zenészekkel, amikor azok először szakmai közönség elé lépnek, például valamelyik megyei tehetségkutatón. Miután a Hangfoglaló Program által 2015-ben végzett kutatás kimutatta, hogy azokból lesznek a tudatos zenei vásárlók – akik pénzt adnak egy koncertért vagy egy letöltésért –, akik maguk is tanultak zenélni vagy zenélnek, teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy azt az 5-8 éves könnyűzenei életpályamodellt ki kell egészítenünk. A Hangfoglaló Programnak igenis foglalkoznia kell a könnyűzenei oktatással. Egy évvel ezelőtt ezért hívtuk életre a kilencedik, a Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogramot.

Az Alprogram eddigi legnagyobb vállalása a Hangszert a kézbe-programsorozat, aminek köszönhetően 2018 végéig a fővárosba és mind a tizenkilenc megyébe eljut az a könnyűzenei játszótér, ahol a HANOSZ közreműködésével hét szekcióban több mint száznegyven hangszer próbálható ki. Az eddigi tíz helyszínen közel harmincezren éltek ezzel a lehetőséggel, és azt reméljük, a hátralévő helyszíneken még legalább ennyien vesznek valamilyen hangszert a kezükbe.

A Hangszert a kézbe-sorozat azonban felvet egy fontos, mondhatni kardinális kérdést, amire a Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogram első oktatási konferenciája hivatott válaszokat keresni: mit tehet az, aki hangszert vett a kezébe, és úgy dönt, könnyűzenét szeretne tanulni?

Az NKA és az NKA Hangfoglaló Programja jelenleg támogatást tud nyújtani a rendhagyó énekóráknak, a megyei tehetségkutatóknak, hamarosan pályázattal ösztönözheti a településeket, hogy megalkossák saját zenei koncepciójukat, amiben helyet kell hogy kapjon a zenei nevelés is. Vannak kísérletek arra, hogy különböző uniós forrásokból próbatermek jöjjenek létre az országban, és számtalan pályázat – például a Hangfoglaló Program klubtámogatói kiírásai – segítik a fellépési lehetőséghez jutást. Mindezek azonban nem jelentenek megoldást olyan alapvető feladatokra, amit csak a könnyűzenei szakma végezhet el.

Naivság azt gondolni és várni, hogy a politika magától napirendre tűzi a könnyűzenei oktatás kérdését. Ugyanígy hiú ábránd azt várni, hogy az államigazgatás valamely szintjén ez egyszer csak téma lesz, ami aztán előterjesztéseket, törvényjavaslatokat, forrásokat szül. Az állam nem így működik.

A könnyűzenei szakmának kell érthetően megfogalmaznia, miért lenne jó az egész társadalomnak, a zenefogyasztóknak, a zeneiparnak, a zenészeknek, a zenetanároknak, a gyerekeknek és a szülőknek, ha a jelenleginél szervezettebb és profibb körülmények között zajlana Magyarországon a könnyűzenei oktatás és nevelés. A szakmának kell érthetően elmondania, hogy a lehető legtöbbek számára – nem elsősorban anyagi – haszonnal járó könnyűzenei oktatást hogyan és milyen keretek között lehetne egységesíteni, és minél több ember számára elérhetővé tenni. Az egységes szakmának kell a jó gyakorlatokat minél több helyen alkalmazni, minél több helyen bemutatni, a változást láthatóvá tenni. Ezt a hatalmas munkát, aminek számtalan részterülete van – a pedagógusképzéstől a tankönyvkiadáson át az optimális iskolakialakításától kezdve a hangszerbeszerzésig –, más nem fogja elvégezni. A könnyűzenei oktatás területén remélt változásokhoz szükséges első szikrát és első eredményeket a szakmának kell megteremtenie, neki/nekünk kell ezen az úton elindulni.

Szerintem óriási a felelősségünk. Talán soha nem volt még erre a munkára forrás és a jelenlegihez hasonló szervezeti keret. Tudunk vele élni, vagy 1968 és 1982 elvetélt terveinek a sorsára jutunk?

Szándékaink szerint ez a konferencia azt a célt szolgálja majd, hogy a meglévő jó gyakorlatok és tapasztalatok megismerése után elindul egy olyan közös gondolkodás, aminek akár fél éven belül látható, kézzelfogható, megmutatható eredményei lesznek. Egy-két nap alatt nem végezhetjük el a fent vázolt hatalmas munkát. De elindulhatunk egy úton. Aminek csak az első lépését tette meg az NKA Hangfoglaló Program azzal, hogy a Legyen a könnyűzene is mindenkié című konferencia megrendezését támogatta. A következő lépést holnapután, azt itt jelenlévők tehetik meg. Indulhatunk a jövőbe?

Prezentáció

A bejegyzés trackback címe:

https://poptanitas.blog.hu/api/trackback/id/tr3513292951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása